Egy senki vagy, ha nincs saját tetüd! - mondhatná nekünk a kecskerágó. (Ha mégis van, pudva a szitu, bocs, nem akartalak zavarba hozni, keress fel egy bőrgyógyászt! :))
A kecskerágó szinte minden kertben, még a minikertekben is abszolút létjogosult, nekem még a teraszon is volt. Dekoratív, nem nő hat méteresre ha éri egy kis víz, de ha nem éri, nem dobja fel a prakkert, szóval kellemes, kedves szoliterke. Van kúszó fajtája is és a hidegzöldtől az egészen meleg-sárgás árnyalatokig pompázik apró, vagy éppen 6 cm-es leveleivel.
És igen, valaki. Van neki saját kis gyilkosa, bár, ha idejében tettenéred, a Pusztító Ököl, Dredd Bíró, de leginkább egy kis tetüirtó igazságot szolgáltathat. Tetüirtó nálam a buborékfújónál picit sűrűbb összetételű szappanos víz, de persze vegyszerezhetsz is attól föggően, mekkora a baj. A tetü maga pici (nem magázlak, a tetüről hablatyolok), fehér, csíkszerű, egyet tuti nem veszel észre, ezret meg már minek!
Ha ezt látod, inkább szervezd meg a ravatalozást!
Ha nagy a növény, és mindenét beborították a kártevők, tényleg érdemesebb kiásni, egy bizonyos létszám felett nem reagál a tetü-hadosztály semmilyen spricnire.
Ha érzelmileg közel kerültél a növényhez, akkor először keresd fel dr. Csernust, ezt követően pedig örvendezz, hogy bár nem irtottad ki a tetücentert, ezek nem mennek máshova, más növényekben nem tesznek kárt. Kivéve, ha a szélrózsa minden irányába kizárólag kecskerágót ültettél. Nos, ez esetben pedig keresd fel... :D.