Te mennyire engedsz szabad belátást a kertedbe? És az életedbe?
Természetes igény, hogy a kertünk a miénk legyen. Hogy kimehessek 3 szem eperért a reggeli mellé akár hálóingben is. Ha belátnak, meglátnak, rámlátnak, azon kívül hogy nekem ciki, emberiség elleni bűntett elkövetésével is vádolhatnak - már attól függően mennyi villan ki a ruci alól.
De a túlzott bezártság is nyomasztó lehet. Számomra az. Amikor kerttervezésnél az a fő szempont, hogy ne lássanak be, és ezért akár komplett tujasort ültetünk a telek közepére, mert akkor a ház ablakai meg vannak menekítve a kíváncsi szemektől - hááát az nekem fura. Kis kertünk van, kis kerítéssel. A drótós részre loncot futtattam, jövőre összefüggő zöld faliszőnyeg borítja már majd a kerítést (3 év kell neki!). A kőkerítés távolságtartásra bírja majd a túl kíváncsit, de az azt megosztó kapu ad egy sanszot az ügyesnek. Ott ugyanis be lehet látni, merthogy kovácsoltvas szerkezetről van szó. Nekem ez így jó. Van ilyen is, olyan is.
Te sosem akartál bekukkantani más kertjébe? Olyankor jól jött egy-egy ilyen kertkapu...
