A nőnapról az áltisis osztály iskolapadja ugrik be, rajta a csokor hóvirággal, ibolyával. Ki gondolta volna, hogy az aluljárókban 5 Ft-ért árult, izzadt kezes csokrok valaha majd ikonná válnak, ma aztán hozzá ne nyúlj, ha az erdőben látod! Kreatív férjem felvetette, hogy az a hóvirág, amit én ültettem a kapu elé, na ha azt levágja, akkor is börtönbe kerül?! Neeem, csak akkor én vágom le éjjel a haját, ja bocs, nincs, akkor csak simán pirospaprikát szórok a pénztárcájába!
A hóvirágot rémes megoldások váltották fel. Először cserepes egyrborszasztóbbakra cserélték, de volt olyan év esküszöm!, hogy hajsampon várt minden kolléganőt az irodában az asztalon ezen a reggelen. Minden rettentően izzadságszagú próbálkozást figyelembe véve én inkább őrzöm az áltisis emlékeket, és néhány percre ma is visszaszököm a múltba. Ha sampont kaptok, tegyétek ti is, ha nem, örüljetek minden illatnak, színnek és masninak.
