Nos, nem olyan lett, mint amilyet szerettem volna. És nem akkor, amikorra. Nyilván nem idén hallottam először arról, hogy a magoknak kell egy kis idő, amíg mutatósra produkálják magukat, de ez most ezen a helyen az első és utolsó, nem annyira szuperszép virágágyásom.

Amikor mindenhol már piroslottak a kis muskátli-levelek, vagy éppen a lila petúniatrombiták, az én ágyásom így nézett ki.

Aztán néhány héttel később még mindig jobban hasonlított egy mezőrészletre, mintsem godosan megtervezett ágyásra.

Ennél a fázisnál azt hittem, annyi hiányzik a boldogságomhoz, hogy a pillangóvirágok megnyúljanak picit.

De nem. Nem tetszenek az ívek, a vonalak, és a macsik is szétjárták az aljzatot. Ott hüsiznek, és az mégiscsak elsőbbséget élvez, mint a vonalzós, szögmérős ágyásigazítás. Amit nem ők, azt a hőség végezte el, a szarkalábak pl. kipusztultak hátulról.

Szóval: én csináltam, magról, sokat dolgoztam vele, öntözgettem, tápozgattam, de lássuk be, nem jött be. Nekem nem.