A hosszú hétvége első napján mentünk - gyönyörű kirándulóidőben. A park eleve jól kialakított, szépen gondozott, és mióta létezik Botanikai Tanséta, a gyerekekkel sem csupán céltalan kóválygás a program, hanem megvan a rajt-cél, kérdezz-felelek-tanulok sokszöge is. A Berkenye-ház (bejáratnál) plusz minimúzeumi élményt ad - interaktívan, ahogy kell, morcos nénivel, aki nem kell. A leglátványosabb rész a fűszer- és konyhakert, illetve a tavak - miért is fotóztam volna itt?!?!. Két gyerekkel felszerelkezve mentem, fotók inkább családi jelleggel készültek, de egyet-kettőt szívesen megosztok itt is természetesen. :D

KreatívKertész-nyűg: nem szeretem a botanikus kerteket. Kertnek, erdőnek, mezőnek műviek, nem ösvény van, hanem kőből sétálóút, tehát egy pillanatra sincs olyan érzésem, hogy a természetben vagyok, viszont mivel nincs meg egyben sem a világ összes növénye, nem is növénymúzeum, így mi az értelme?! :DD Komolyra fordítva: fehér-fekete ember vagyok, némi szürkével, tehát most akkor vagy erdőben akarok sétálni, vagy gondozott ágyások között. Vagy meg akarok örülni egy tónak, ami mellől aztán továbbhaladok, vagy ne lássak tavat, de az hogy ötször járom körbe ugyanazt, és már megint itt az a szép páfrányfenyő nini, az valahogy neeem.. 

Ettől függetlenül megyünk még, és a nyűg az nyűg, ők mindent jól csinálnak, én meg majd elmegyek jetinek!