Én még nem voltam szednimagam sose, életem első huszonpár évében a gyümölcsökkel való kapcsolatom csak a fogyasztásra korlátozódott, a hozzávalót is a boltból, mégcsak nem is a piacról szereztem be. Már nem lenne idegen a gyümibuzerálás, de...

Mindig írom, kicsi a kertünk. Szórakozni jó, kísérletezgetni jó, de mennyiség sosem lesz semmiből. Az epret viszont szeretjük midenhogy, és bár eddigi befőzési kísérleteim során a csúfos kudarc kifejezés túlzottan dicsérőnek tűnik, elhatároztam erős felindulásból, hogy eperlekvárt fogok főzni. Kemény 1 kg-mal gondoltam nekiiramodni a dolognak, annyit nem sajnálok majd a klotyeszba önteni.

Elmentünk Budakalászra, a Lupa-szigetre, és nem fogadtuk meg a tanácsot, hogy már nyitáskor legyünk ott (8 óra). Kocsik, aztán jobbra is, balra is sok eperszedő.

Mi is nekiiramodtunk. A vitt edényeket a bejáratnál le kell méretni, kifelé levonják a totál súlyból, és lehet venni helyben vödröt, és kis gyümölcsszedő kosarat is (übermuszáj, annyira cuki!).

A család szedegetett, én fotóztam :D, neeeeem. Sokan mentek már elfelé nagy ládákkal negyed tízkor, amikor mi megérkeztünk. Az eper, amit találtunk, egyáltalán nem volt sötétpiros, és nem volt az a mézédes élmény, de utóbb kiderült, azzá válik! ;) Kereskedőnek tűnők szedték le a még szinte félig fehér szemeket, és kiderült, tudják, mit csinálnak. Gyorsan haladtak, amíg mi gubiztuk az azonnali fogyasztásra is alkalmas szemeket - ebből nem volt sok. De! Ha az ember megkapirgálja kicsit a szalmát, alatta csodás, nagy, ízletes meglepetések várhatják.

A tetüirtás tuti bio, minden szalmakupacban volt egy kis meglepi:

Többféle edénnyel dolgoztunk, háromnegyed óra után indultunk a mérlegekhez, nagy sor látszott. Várakozás közben (hamar ment a sor) megtippeltük, mennyit szedtünk. Petra nyert, 5 és fél kilós tippje szinte hajszál pontos volt.

Aznap csak hazavittük, letettük, futottunk tovább, másnapra az eper pedig fogta magát, bepirosodott, és megédesedett. :)

Azért otthon is volt szüret :)

Ez pedig a mai reggelim. Igen, sikerült!!!