Vagy valami olyasmi. Régi kattanásom egy arab terasz. Arab nekem = heverészős helyek, ilyen-olyan színek, rengeteg fény, kényelem, egy kis glamour. 

Biztos ismertek olyan embert, aki ha nem csinál meg valamit azonnal amikor az eszébe jut a nagy ötlet, talán sose csinálja meg. Ha nem, bemutatkoznék: Dóra vagyok, azonnal cselekvő, de ha nem, halogató. Ilyenkor valami nagy lendület kell a fonal újrafelvételéhez.

A terasz tavalyelőtti ötlet. A raklapokat tavaly beszereztük. Hát ja, a hajunkat nem vitte le a szél a nagy lendülettől! :) És most vasárnap vendégség lesz nálunk. Eddig is volt sok vendégség, szerencsére sok barátunk van, de hideg volt, mégpedig pont mindig annyira, hogy lábrázást kaptam a gondolattól hogy kint legyünk, vagy valakinek épp nővére született és pont nem értünk rá :) - lényeg az, hogy egész eddig Pató Pál röhögcsélt a vállamon. Na de most!!!! Pár napunk van (ezek hétfői gondolatok), hogy csodát csináljunk. A héten a férjem utazik, igaz nem hosszú időre, ha jól számolom három gyerekem van, az egyik alig múlt fél éves, rengeteg határidős munkám van - nincs is jobb, mint egy óriási terasz-projekt, hát nem???

Innen indultunk:

Hogy utolérjem az életet, ma még jövök, illetve sanszosak a pillanatképek a FB-oldalon, de nem ígérek semmit, azt viszont betartom! :)