A méretre vágott szivacsnak megvan az az előnye, hogy nem kell már méretre vágni. Mondjuk az, aki pontosan számol, élvezi is ezt a kényelmet, aki meg minden második tanórán vetőkártyából jósolt az utolsó padban (hősnőnk), az meg nem. 

Nem tudom hogy lehetek ennnnnyire mongúz ha a számokról van szó; hajlok arra, hogy B. Melindát hibáztassam ezért. Ő a saját arcát szerintem nem vállalja, de Grósz Károlyét mindenképp, ugyanis egy kék műanyag, elöl átlátszó tokban G.K. arcképét viselte nap mint nap a nyakában egy zsinegen. Na most ő a matektanárom volt, és egyben fentiek miatt stílusikon, hát hogy tanuljak meg így számolni???? Lehet hogy ő a hibás. Fantasztikus elméletem ott dől dugába, hogy nem magántanuló voltam, és az osztály további 33 tanulója mind tudja, hogy merre van az előre.

Akkor mondjuk tehessenek róla a szüleim. A genetika, a neveltetés, a számellenes közeg, amiben felnőttem. Aprócska hiba, hogy a tesóm pénzügyes, megint bukta. Ha lesz időm, tovább keresem majd a felelősöket, mert én biztos nem tehetek róla, így negyven évesen illik is másra mutogatni, sejhaj.

Szóval elbactam a számolást, így faragnom kellett. Meg lehet úgyis közelíteni, hogy kiderült, ehhez is értek picit, bár a mi családunkban nem én vagyok a főszaki. Én a cégben is a kreatív igazgató vagyok = semmiféle pontosságot és rendszerességet ignylő feladatot ne tessék rámbízni, jóllehet meghorgolok előbb-utóbb lyukas lufikból egy panda formájú hűtőszekrényt jégköpővel tizenhúsz perc alatt.

Oké - visszakanyarodva: a megmosott és előkészített, apróra vágott szivacsot....meleg van.... szóval fix huzatba varrjuk. Hogy ennyi anyag honnan van itthon? 4 éve költöztünk. A régi lakás függönyeiből dolgoztam. :)

A záróöltések előtt kétoldalú fátyollal biztos ami biztos összeragasztottam az örökhuzatot.

És hoppácska! Most jön a szépülés. A felesleges/levágott szivacsdarabok természetesen új értelmet nyertek, de azt még nem tudom mutatni, húzok huzatot varrni. Szép az élet, kék az ég! :)