A ma bemutatott képek már nagyjából tükrözik, hogy milyennek képzeltem a kis szegletünket. Hiányoznak még a szőnyegek, a fények, a csillivilli mécsesek, dekorcuccok, de ezeket nem akarjuk kint hagyni éjszakára, meg hát holnapra is maradjon valami :). Napközben talán meg tudom mutatni a végleges eredményt, de az abszolút kész-érzést csak a lehulló sötétségben felvillanó lángok, fények, a kesudiós zacskók csörgése, az egymáshoz koccanó borospoharak adják majd. Ezeket nagyon várom. T-24...

Az álmennyezet a régi ágytakarónk a bordó háló-korszakból. A négy sarkára fémkarikát varrtam, a férjem pedig felfúrt négy kampót. A sárga ágytakaró a felesleges szivacsdarabokat rejti támlaként. A párnák régiek, ma új huzatot kaptak.

Azért nem minden részletre vagyok büszke. Kicsit félek is, hogy jön a gányóra-leolvasó, a barna párnákon fehér cipzár van - egyszerűen nem volt más itthon. De ez a majdnem kész, majdnem tökéletes állapot is elégedettséggel tölt el.