Nincs profi fotógépem, de igyekeztem. Lényegét tekintve tök jó, alkalmi stylistkodásomat tekinte viszont hátrány, hogy ez egy nagy vendégség apropójából rendbe tett sarok, így nem nagyon volt idő szanaszét fotózni, inkább a kávés csészéket, bögréket pakolásztam a sokadalom megérkezése előtti percekben. Így lehet, hogy - minő lúzerség - pont olyan szögből fotózott kép nincs is, mint amilyen az első volt. Azért remélem jól látszik a különbség! :) És igen, kitüntetem magam, kettőből kettő nem szokott összejönni. Hogy mire gondolok? ITT elolvashatjátok.

Ez így mindenestől pár tízezer forint volt, tehát attól, hogy DIY valami, még kicsit sincs ingyen, mégis költségkímélő üzemmódban nyomtuk, és ha valakinek van otthon sok arabos cucca, ez lehet kevesebb is, ugyanis a kiegészítők adják a költségek felét. Na igen, arabos.

Hogy miért is pont arabos lett? Felmértem, milyen anyagaim vannak itthon, mert egy hangulatos terasz eszi a textilt. Semmiféle stílustartó megoldás nem jöhetett szóba, be kellett kalkulálni a sokszínűséget, a kopottas hatást a szőnyegek, és a régebbi, több mosáson átment anyagok miatt. A pados, támla nélküli szerkezet elviselne más stílust is, talán majd jövőre... :D

Sok munka volt ezzel a kis szeglettel, de újra ezt az utat választanám, nem totyognék be egyetlen áruházba se valamilyen típusgarnitúráért (ami árban egyébként többre jönne ki). Van akinek az jön be, nekem nem. Köszönöm a bátorító hozzászólásokat és a héten tapasztalt kiemelt figyelmet, mindenkinek jó hétkezdést kívánok ezen a forró keddi napon! Rettentő sok kép jön...