A ma bemutatott képek már nagyjából tükrözik, hogy milyennek képzeltem a kis szegletünket. Hiányoznak még a szőnyegek, a fények, a csillivilli mécsesek, dekorcuccok, de ezeket nem akarjuk kint hagyni éjszakára, meg hát holnapra is maradjon valami :). Napközben talán meg tudom…

Nagy megkönnyebbülés, ha kész az alap. Semmi csicsa még, semmi a keleti kényelemből, de a váz, a kiinduló pont készen van. Mondjuk rém kevés időm van a továbbiakra, mégis elégedett vagyok. A lepedő-alsószoknya maradt természetesen, ahogy írtam, kell egy réteg a kezeletlen fa…

A méretre vágott szivacsnak megvan az az előnye, hogy nem kell már méretre vágni. Mondjuk az, aki pontosan számol, élvezi is ezt a kényelmet, aki meg minden második tanórán vetőkártyából jósolt az utolsó padban (hősnőnk), az meg nem.  Nem tudom hogy lehetek ennnnnyire mongúz…

A fa szőrtelenítésére (tyű de figyeltem itt, hogy erősen lenyomjam a space-t...) a következő módszerem van: több rétegű takarás, melyből az egyik szezon végeztével eldobható. Volt egy kifejezetten lyukas, foltos lepedőm, ami akkora nagy volt, hogy éreztem, emiatt meg kell…

A tegnap késő esti takarítós posztot voltaképp azzal kellett volna kezdeni, hogy a hogyhogynem teraszra somfordált lomoktól meg kell szabadulni. Ez baromi rossz szokás, és lám, nálunk is felütötte a fejét. Egy terasz télen is nézzen ki terasznak, nehogy hirtelen hat hajléktalan…