A japán lonc. Amikor tavaly bedugtam a földbe a kis csenevész vesszőket, már arról álmodoztam, hogy majd kb. Csipkerózsika kastélyát körülölelő zöld falként szeparálnak le minket a mezőről, aminek a közepén épült a házunk. Pedig éppcsakhogy kilátszódtak a kerítéstagoló rudak mögül...

Túl sok szomszédunk azóta sem lett (hiába, válság van), de az örökzöld élő paraván szépen alakul. Egy év telt el...

A virágai különlegesek, és ahogy elsétálok a kerítés mellett kint is, bent is, annyira, de annyira finom illatuk van!!! A virágon épp egy másik rajongó. Öööö, loncszívó pók?

A kategorizálás abszulút megfelel, egyre csak fel, csak fel, csak felfelé tart. Teszi ezt akkor is, ha szándékosan lefelé futtatjuk.

Mi drótkerítést kaptunk a házhoz, ami jó támasza az ilyen dinamikusan növekvő növényeknek, mindig kéznél van az akasztó, bújtató, támaszték, nem kell fakerítésre szögelni, futtatórácsot beszerezni, téglakerítést megfúrni, stb. A drótkerítésnek sok hátránya is van, melyekről majd "A drótkerítés hátrányai" címmel valószínűleg többezer oldalas feltáró jellegű művet alkotok. Vagy nem.

Komolyra fordítva: szemezgettem a vesszőkerítéssel, nagyon tetszik! Aztán gazdasági megfontolásokból nem került rá sor, és mikor megeredni kezdtek kis törtetőim, már egyáltalán nem bántam. Mire a vesszőkerítés elhasználódna, nekem gyönyörű élő, zöld-kerítésem lesz, és szipókázhatom a parfümillatot (sok parfüm alapanyaga amúgy, most már értem, miért is szerettem anno annyira a Chanel Allure-jét).

A teendő vele tehát annyi, hogy érdemes az ég felé nyújtózkodó puha kis nyúlványokat szelíden visszaigazgatni a föld irnyába. Na és ezt kb. kétnaponta. Azért nem írtam, hogy naponta, hogy még legyen ember, aki loncot vesz, mert most úgy tűnik, sok vele a macera, pedig ez minden. És igazából ez is csak amiatt fontos, mert alul hajlamos a felkopaszodásra, hiszen minden energiáját az új hajtásokba tömöríti, de ha alul is vannak új hajtások, egyöntetű zöld kerítésünk lesz.

Szép akkor is, ha csak fent burjánzik, de tuti agyérgörcsöt kapnék a kopasz részek mögül bekandikáló érdeklődő típusú sétálóktól. Higgyük el, van ilyen. Tehát ha szereted az embereket, ne törődj a hajlítgatással, ha a loncot szereted, akkor  ó de! :))).

Forrás