Amikor először szerzek tudomást valamiről, azt többnyire óriási lelkesedéssel fogadom. Zsilliárdokért vásárolok hozzá szükséges dogokat, utána egyszer csinálom, majd fél év elteltével eladok, elajándékozok mindent.

A Holdnaptár szerinti kertészkedéshez szerencsére nem kellenek drága kellékek, csak türelem és következetesség - hát maradjunk abban, hogy én törekszem tényleg mindkettőre, sikerek csak mérsékelten - úgyhogy anno elhatároztam magam.

Első programpontként kiakadtam, hogy zöldségeket kell aznap palántáznom, holott ez egyáltalán nem állt szándékomban. Másodjára pedig azon, hogy a tervezett tevékenységre 12 napot kell várnom, ami túlbuzgó tenni akarásomban egy teljes évszázadnak tűnt. A harmadik programpont érdeklődés hiányában elmaradt...

Én felsültem ezzel, pedig nagyon érdekes az egésznek a háttere, eszmeisége, múltja. Ahogy cikkekben, posztokban olvasok a lenyűgöző próbálkozásokról, nem győzök irigykedni a bőséges termésre, a színes virágkavalkádra, az erőre, elszántságra - és egy teljesen másfajta idegrendszerre.

Ma speciel gyümölcsökkel kellene foglaltoskodni, oltóanyagot készíteni a bővebb termés érdekében. Talán a felét kipipálhatom majd. Ha a második kávém után tíz perccel is ilyen szokatlan szélcsend lesz itt nálunk mint most, megmentem a kis körtefámat a körterozsdától. Permetezésre fel!