Azonnal tudtam azonosulni az elképzeléssel, miszerint kertszoba kell. Kell, mint a desszert ebéd után, mint a bonbon egy öltönyös férfitől, mint a csipkével szegett ágynemű a hétvégi házba és mint egy forró tengerparti kaland emléke ifjú éveinkből. Mindegyik nélkül le lehet élni egy egész életet egész nyugodtan, de milyen jó ha jut belőlük!

Az elmúlt napokban azon töprengtem, hogy tök jó, hogy van egy kis faházunk, ami ugye a kertben szükséges eszközöket hivatott tárolni, de lassan kiszorulok belőle. Nyáron még csak-csak elférünk, de késő ősszel itt kérnek szállást a biciklik, sőt a férjem robogója is. Ezek nyáron a bejárat környékét teszik alkalmatlanná "A stílusos bejárat" kialakítására. Néha még a kuka is beúszik a képbe ha erős csapadékozás van, olyankor behúzzuk tető alá a bejárati ajtótól kb. fél méternyire. Hm. Kafa.

A gyerekek amúgy a faházban is tarolnak. Kismotorok, rollerek, medence, homokozójáték, labdák, játék kertész-eszközök - ez mind az ő számlájukra írható.