Okéoké, mindenre nem jó, de melyik orvos tud egy lézeres szemműtét után gyorsan megcsinálni egy gyomortükrözést, hogy ezt követően megküzdjön egy porcleválással és még ugyanaznap felírjon egy tonna antibiotikumot mandulagyulladás kezelésére?!
Nyugtat így, nyugtat úgy, és szeretjük az illatát, de szerethetjük kertészetileg azért, mert örökzöld - hm örökszürkészöld - mert nagyon könnyen bokrosodik, mert a hagyományos fajtái abszolút megfizethetők, mert gyönyörű lila virágzata van, és mert nagyon jó növénytárs, hangya- és tetüelűző! Nem is tudom a hangyairtásról szóló korábbi cikkeimben miért nem tértem ki erre... És a manapság oly divatos provance-i, vagy az azt mímelő simán csak koptatott paraszt-stílus (by KreatívKertész: direkt szétzilált bútorok, direkt horpadt bádogkanna, direkt ráömlik mindenre a fehér-szürke-lila festék) elengedhetetlen kelléke.
Mióta rendszeresen kreatív oldalakat böngészek vált nyilvánvalóvá, hogy milyen sokoldalúan dolgozzák fel a levendulát. Van, aki meg is eszi... Nekem ehhez még Csernus kellene, hogy nagyon kiabálva megkérdezze, bevállalom-e, de miért is tenné ezt???
Én a hagyományos feldolgozásában szereztem némi rutint, cukimuki levendulatáskákat varrok, amiket a fogantyújuknál fogva lehet a vállfákra akasztani molyűző varázslás és szekrényillatosítás (gyerekek szerint büdösítés, és hát én is voltam gyerek...) céljából.
Kívánom, hogy nyugalmat, szép napot, derűs gondolatokat, békés perceket hozzon mindenkinek már a levendulamotyók látványa is. Ilyesmit rengeteg helyen beszerezhetsz, kézművesvásárokon, sétálóutcák apróportékás boltjaiban, interneten, de ha épp az enyémekre fáj a fogad (dicséretes!), akkor hasonlóak megvásárolhatóak a meskaboltomban:
