A hatalmas szüret mellett gyönyörködtem, és szorgalmasan szaglásztam is az elmúlt napokban. A blog.hu-n egyelőre nincs szagcsatolás - nagy hiba. Esténként parfümfelhőben ücsöröghetek a teraszon, ráadásul teljesen ingyen. Nemsokára levirágzik a lonc, de idén még egyszer ugyanezt biztosan élvezem majd. Tavaly legalábbis úgy volt.

Mikor szomorúság ér, tudatosan keresem a komplementer élményt. Apu füve a blogolástól is elvette a kedvem, nem is volt még olyan, hogy hétköznap ne jelent volna meg bejegyzés mint múlt csütörtökön és pénteken, pedig lassan egy éve írogatok itt. Aztán rendes kedvem lett, és hétvégén behoztam a "lemaradást".

A terápia a saját kertemben való gyönyörködés volt több fázisban. Direkt nem gondoltam a gyepemet megtámadó gombás fertőzésre - küzdelem folyamatban. Csak néztem, nézegettem, kóstolgattam, és kipipáltam a körtefát megtámadó akármit! :)

Ha esetleg egy kvízjátékban kérdés lenne, hol terem a világ legsavanyúbb cseresznyéje, bátran nyomjátok a gombot, nálam. De szépnek szép!!!!

Vannak helyek, ahova el kell jutnom. Így volt ez Rómával is, valamiért vár még Németország, és jó ideje Kenya is. Sok évvel ezelőtt mondta valaki, hogy ő járt ott, és ezt meg azt látni kell, de sokáig visszatartott az álmodozástól a szállodában is tapasztalt gekkóinvázió. Aztán feledve a sztorik ezen részét egyszer csak belémhasított, tényleg el kell oda menni. Az ötéves tervben benne van, és egyáltalán nem merült fel bennem, hogy kerteket látogatnék, sokkal inkább ülnék egy álló napig valami teraszon, ahonnan bámulnám a Kilimandzsárót, és naplementéig meg se moccannék, mikor meg mégis, szafarikra indulnék. Igen, többre is...

Egyik álmodozó netezés közepette azonban felmerült bennem, milyen lehet egy kert Kenyában. Rákerestem. Van kert, még vetemény is (utsó előtti kép), és van botanikus kert is (utolsó kép), szóval ha egyszer majd eljutok, szakriportot ígérek róla! ;)

Nagyon ritkán, de van olyan vasárnap, ami olyan igazán ráérős. Nem jön senki, max. mi megyünk valahova, és akkor viszont nincs főzőcske. Azonnal lazulós, ráérős, kreatívkodniakarokagyerekkel-hangulatom támad. Ötlet van, ízlés, türelem kérdése a többi.

Különleges viszonyt ápolok a fonottáruval. Minden eddigi lakhelyemen volt bőven rattan, tengerifű, vagy valamilyen háncspakoló bőven. Minden helységben, miért lenne kivétel a kültér?! A régi teraszon nagy fedeles fonott ládában tartottam a kertészcumókat, tetején kiszuperált római tálban vigyorgott pár pozsgás.

Nem változott a lelkesedés, de az ember ízlése, stílusa idővel apránként finomodik, és azt veszem észre, én is határozottan megyek egy letisztultabb irányba. Ezek most kedvencek...

Rendelhetők innen: mirabeau-versand.de,
coxandcox.co.uk