Nincs profi fotógépem, de igyekeztem. Lényegét tekintve tök jó, alkalmi stylistkodásomat tekinte viszont hátrány, hogy ez egy nagy vendégség apropójából rendbe tett sarok, így nem nagyon volt idő szanaszét fotózni, inkább a kávés csészéket, bögréket pakolásztam a sokadalom…

A ma bemutatott képek már nagyjából tükrözik, hogy milyennek képzeltem a kis szegletünket. Hiányoznak még a szőnyegek, a fények, a csillivilli mécsesek, dekorcuccok, de ezeket nem akarjuk kint hagyni éjszakára, meg hát holnapra is maradjon valami :). Napközben talán meg tudom…

Nagy megkönnyebbülés, ha kész az alap. Semmi csicsa még, semmi a keleti kényelemből, de a váz, a kiinduló pont készen van. Mondjuk rém kevés időm van a továbbiakra, mégis elégedett vagyok. A lepedő-alsószoknya maradt természetesen, ahogy írtam, kell egy réteg a kezeletlen fa…

A méretre vágott szivacsnak megvan az az előnye, hogy nem kell már méretre vágni. Mondjuk az, aki pontosan számol, élvezi is ezt a kényelmet, aki meg minden második tanórán vetőkártyából jósolt az utolsó padban (hősnőnk), az meg nem.  Nem tudom hogy lehetek ennnnnyire mongúz…

A fa szőrtelenítésére (tyű de figyeltem itt, hogy erősen lenyomjam a space-t...) a következő módszerem van: több rétegű takarás, melyből az egyik szezon végeztével eldobható. Volt egy kifejezetten lyukas, foltos lepedőm, ami akkora nagy volt, hogy éreztem, emiatt meg kell…