Az arab terasz utóélete kapcsán sok olyan visszajelzés jött, hogy de jó hogy megmutattam a valóságot, mert az interneten megjelentetett portákon mindig olyan rendezettnek, gyönyörűnek tűnik minden. Azt gondoltam írnék arról, hogy ez jól van így ahogy van, de cseppet se érezzük rosszul magunkat ha időnként el kell zavarnunk a Csodakert Magazin becsengető fotósát. :) Több példával is tudom illusztrálni, hogy a szép hogyan lehet még szebb, és nyálcsorgató, pedig mindössze negyedórát töltöttem a kertben eseteket vadászni.
Itt az első példa, amit publikáltam a facebook-on, a faházunk ablaka. Nem mindegy honnan fotózom, ugye? :)
Nem igazán a rendetlenségen van a hangsúly - mert az alapvetően egy hirtelen jött, majd hirtelen felszámolt medencézésből fakadt nem olyan hirtelen elpakolással - csak ez egy igen jó példa arra, hogy amit itt-ott csupán fotókon látunk, az csalóka lehet. De semmi gond, tudjuk, hogy a sztárok sem úgy állnak sorban fagyiért, ahogy a fotókon kinéznek :).
Alepvető "trükk" a makrófotók használata. Néhány szívderítő részlet valamiről, és már el is varázsolódtunk. Ez így ugye egy semmi különös Hortenzia bokor.
De így valahogy többet ígér...
Hát még ha bevetünk néhány vízcseppet...
Totálokat készíteni többnyire tényleg nem érdemes. Hirtelen nemtetszőnek látszik az ami élőben teljesen rendben van, egyszerűen csak fotón nem jön ki jól.
Milyen hangulatos bejáratot képzelsz el, ha csak annyit mondok: a férjem által készített macskalak mellett hasábfák sorakoznak, hogy a közeli, szintén magunk által bontott téglából összeállított sütögetőhelyen szolgáljanak majd tüzelőül. Az ablakban kecskerágók várakoznak ültetésre. És mellékelek két képet, ezeket:
De közzétehetem ezt is. Higgyétek el, előben semmi baj ezzel. De így nem olyan hangulatos, mint az előző képek alapján.
A titok, hogy a totálképeken ott a kész mindenség, nincs hely a fantáziának. Mert a közeli képeket nézegetve talán a fa illatát is érezzük, mintha frissen vágták volna, és elképzeitek a házasszonyt, amint a kertészetben válogatja a kecskerágó palánták közül a legszebbeket.
Még folytatom, egy-két trükk van még a tarsolyomban. Nem az a célom, hogy porrá zúzzam mások varázslatát - éppen nem - inkább az, hogy otthon járva észrevegyük azt, hogy ilyet-olyat-amolyat mi is tudunk, és hogy bizony nálunk is ott az a varázslat, csak lehet hogy jobban mutat egy fotóobjektív tükrében.
Semmi gond. Az ajtónk fehér és nem fekete. Nincs lépcsőnk. Van viszont macskánk, aki alkalmasint vendégeket fogad. Van a macskának háza, nyilván a bejárat mellett. Nincs ennyi hely a bejárati ajtó körül, de ami van a macskaház túloldalán, azt kitöltik a biciklik. Nincs ennyi lóvém őszi dekorra, és helyet kell hagynom a lábtörlőnek, hogy a macska tudja hol széttépni az egeret, madarat (fujjjj, ma madarat hozott, aminek nagyon sok tolla volt...).
