A krizantémokhoz, dáliákhoz, őszirózsákhoz picit meg kell öregedni. Még nem kell teljesen elbanyásodni, de ez a 37 év kellett, hogy megszeressem őket. Gyerekkoromban irtózatosnak találtam ezeket a növényeket, és pont a temetőbe valónak tituláltam őket, ami gyerekként nyomasztó, inkábbelkerülöm-helynek tűnt. Őszintén szólva ma sem szívesen megyek...
Annyiszor gondolok a régi kedves családtagokra, spontán mekönnyezem őket, fotókat keresgélek, és gyertyát gyújtok amikor kell, de valahogy a temetőjárás még nem megy. Hozzátartozik, hogy apukám rendben tartja a sírokat, és rendszeresen látogatja a temetőket, így nem is furdal annyira a lelkiismeret.
Már van saját krizantémom, és szeretem. Én picurkát vettem, mert kintre tettem a ház elé egy kis sarkocskába, de az óriási gömbök lenyűgözőek! És szerintem az abszolút megfizethető kategóriába tartoznak. És díszítenek sokáig, sokáig, meg még tovább.
