A trendkövető sorozat utolsó részében csupán néhány gondolat arról, hogyan is ehetünk olyan paradicsomot, aminek íze is van.
Kézenfekvő, hogy legyen sajátunk. De mondjuk van, csak épp kevés, vagy épp nem kevés, de nincs paprika, fürtös uborka és borsó. Megtehetjük, hogy egy körben megveszünk mindent valamelyik energiaelszívó gigaközértben (én nem tudom, mintha agyszívott lennék mindig mikor kijövök...), de beszerezhetjük a gyümölcsöt, zöldséget piacon is. Ott is a kendős nénik asztalánál. Sajnos ez a ráfordított idő miatt olyan luxusnak számít manapság - hacsak nem piac mellett laksz - amit nem mindenki engedhet meg magának. Én ilyen szerencsés típus vagyok, hogy megtehetem: Dunakesziről a Lehel piacra járok vácrátóti koktélparadicsomért, ami olyan édes, hogy a gyerekeim nem kenyér mellé, hanem magában eszik gyümölcsként.
Finom a portéka, általában olcsóbb is, tudom honnan van, és a piacozásnak van egy hangulata.
Azt, hogy egy egyszerű vásárlással hogyan támogatod az országot, csak azért nem fejtem ki, nehogy politizálásba bonyolódjak, de szerintem mindenki érti: hagyjuk a csudába azt a szép nagy, de ízesemmi jordániai tévépaprikát!!!
Tehát, hogy a 24.-ik "feladatot" kipipálhassuk, egyszer vegyünk őstermelőtől valamit! Na most ezt hogy fogjuk lefotózni...
