Ahhoz, hogy elérjük ezt a szintet, már csak egy kis kozmetika hiányzott. A siker nem lehetett teljes. Most következne a kerítés gondozásba vétele. Bár valami fura okból nem harsány narancssárgára szeretné Apu lefesteni, csak átlakkozni az időjárás viszontagságai ellen, egy társasházben ez mégsem olyan egyszerű (?!). Merthogy akkor már a szomszéd is, de ő nem, és különben is mikor, meg nem is tudja.

Maradt a kertet a terasztól elválasztó kavicsos sáv rendbehozatala. Előbb felesleges lett volna, a talajmunkák idején repkedő földgömböcök csúfították volna el a végeredményt, nem úgy, mint most. Ki kell húzkodni az elszabadult természetet, a látható szemetet fel kell szedni. Aztán elindulunk az egyik szélén, és elég ám egy kis kupacot kifötörni, a megüresedett vájatba kerülnek a továbbhaladáskor "leporolt" kavicsok, így megyünk szépen végig.

Ez volt a vége annak a résznek, ami előkészíti a területet az igazi kertté váláshoz. Meg kell hódítanunk a pluszos tartományt...