Elegem lett abból, hogy minden évben elképzelem, ahogy a balkon alá csüng a muskátli, aztán arra eszmélek, hogy elöntöztem tízezer Ft-nyi tápoldatot, és jó ha 30 cm-es futó részeket ereszt ki a palánta. A felirat minden évben futómuskátli/petúnia vásárlására biztatott, aztán néztem a félfutó, álló töveket teljes szezonban. Mivel babakelengyére költünk mostanság, az sem volt baj, hogy a megoldás ingyenesen kínálta magát.

A bejárattal szembeni kerítésrészt szépen benőtte a három éve ültetett pár db félméteres borostyán-tő, gyakran kell nyírni. Így néz ki a fal metszés előtt:

Háttérben a férjem épp a fűnyírást készíti elő, ollóval körbevágja a géppel nem jól megközelíthatő részeket - gondosan fűnyírás előtt, fogy a levágott szálakat felporszívózza majd a nyíró.

A borostyán kiálló vesszőit levágtam. A szakirodalom megoszlik a szaporítás kérdésében, elegendő-e a dugványozás, vagy gyökereztetésre van-e szükség. Nem vagyok az a türelmes típus (Kos Nap, Vízöntő Asc), csak addig álltak vízben a tövek, amíg felértek a balkonra.

A friss földdel felturbózott cserepekbe oldalanként két-két ágat szúrtam ellentétesen áthajlítva, mert arra gondoltam, hogy a természetes kiválasztódás és Szél úrfi megteszi majd a dolgát, és pont kettő marad majd meg.

Ültetés utáni állapotok:

Az eset kb. egy hónapja történt. Jelentem, minden dézsában jelenleg három-négy túlélő ágaskodik. Tavasszal meglátjuk, mit mutat a frankó mérleg!