Egész nyáron (már tavaly is) hetete állítgatom az öntözőrendszer működését. Nem mindig a gyepfelületet érintő kör szabályozásán tekeregtem, az ágyásokba telepített csöpögtető öntözési idején is sokat vaciláltam. Jeleztek a levelek, fonnyadtak-e, vagy nem, potyogtak-e vagy nem, végül megtaláltam a megfelelő mértéket.
Na de a gyep! Ha gomba volt, kevesebbet locsoltam, de nemcsak a perceket csökkentettem, hanem reggeli locsolást állítottam be, hogy napközben teljesen elpárologjon a nedvesség a fűszálak töve körül, ne legyen már olyan jó a táptalaj a kalapos kiskirályoknak.
A néhány különösen forró napon viszont éppenhogy este kellett öntözni, az éj hűvösén picit feltöltődött a fű párával, nedvességgel. Sajnos ezen a nyáron nem volt olyan kitartó meleg, hogy reggeli-esti pár perces öntözés kellett volna.
Az esős időszakokban az esőérzékelőnek hála nem volt gond az öntözésre, most pedig visszaálltunk a reggeli normál üzemmódra.
A fűnyírás ritmusát is alakítja az időjárás. A hosszúra nőtt füvet én alapból nem szeretem, azonnal rendezetlen benyomást kelt, igaz, nálunk sem golfpálya a gyepfelület. A szálmagasság függ tehát az esztétikai kívánalmainktól, a gombák fel-feltűnésétől, és a fűnyírási kedvtől... Mindig (kézi) szegélynyíróval kezdek (hinta, homokozó környéke, terasz lábazata), mert a levágott szálakat utóbb a fűnyíró beszipkázza, míg ha fordítva csinálnám, a szépen nyírt felületemen ott hevernének a fűszál-kazlak.
A hangyák által átfestett gyepfelületre pedig kis extra műtrágyát szórtam, várom a hatást.
Ja, amúgy élnek még Atom Antiék, de már nem undi mennyiségben futkorásznak az ágyásszegélyeken. Hogy végül a Biokill segített-e? Hát lehet hogy nem, csak a rendkívül sok eső...
