Megint naplóznom kell majd. Bár olyan észvesztően sok dolog nem történt a kertben. Így azzal kezdem, ami a legtöbb időt elvette: nézés, hogy az eső, jégeső miként veri szét a már virágzó, vagy termőre fordult növényeket, utána nézés, hogy hány újabb kupac levéltetü jelent meg a leveleken, szárakon, korábban beszerzett permetszer ellenőrzése, majd visszahelyezése és iszkiri be a házba az újabb esők elől.

A körtefa pirinyó kezdeményeinek apró része, ennél sokkal több ment kárba.

Az árvíz minket picit sem fenyegetett, csak katasztrófaturistáskodni sétáltunk le néha a partra. Minden elképzelésünket felülmúlta a végeredmény. Most hogy apad a víz, majd jönnek a szúnyogok. Az esőnek lehetne az az előnye, hogy könnyebb kihúzkodni a gyomokat. Ez így is van. Na de sárban térdelni nem vicces, így most minden gyomos is. Hurrá.

Egyetlen jó hír a kertre nézve, hogy csak az eső tudja így ráncba szedni az örökzöldeket, fantasztikusan néznek ki.

Őket ősszel szét kell ültetni...

Ez pedig a kis "elhanyagolt kastélykert"-szegletem, és egy éve töröm a fejem, mi kerüljön a dézsába...

Szóval most így nézünk ki. Holnapra megkeresem a színeket! :)

Én még nem voltam szednimagam sose, életem első huszonpár évében a gyümölcsökkel való kapcsolatom csak a fogyasztásra korlátozódott, a hozzávalót is a boltból, mégcsak nem is a piacról szereztem be. Már nem lenne idegen a gyümibuzerálás, de...

Mindig írom, kicsi a kertünk. Szórakozni jó, kísérletezgetni jó, de mennyiség sosem lesz semmiből. Az epret viszont szeretjük midenhogy, és bár eddigi befőzési kísérleteim során a csúfos kudarc kifejezés túlzottan dicsérőnek tűnik, elhatároztam erős felindulásból, hogy eperlekvárt fogok főzni. Kemény 1 kg-mal gondoltam nekiiramodni a dolognak, annyit nem sajnálok majd a klotyeszba önteni.

Elmentünk Budakalászra, a Lupa-szigetre, és nem fogadtuk meg a tanácsot, hogy már nyitáskor legyünk ott (8 óra). Kocsik, aztán jobbra is, balra is sok eperszedő.

Mi is nekiiramodtunk. A vitt edényeket a bejáratnál le kell méretni, kifelé levonják a totál súlyból, és lehet venni helyben vödröt, és kis gyümölcsszedő kosarat is (übermuszáj, annyira cuki!).

A család szedegetett, én fotóztam :D, neeeeem. Sokan mentek már elfelé nagy ládákkal negyed tízkor, amikor mi megérkeztünk. Az eper, amit találtunk, egyáltalán nem volt sötétpiros, és nem volt az a mézédes élmény, de utóbb kiderült, azzá válik! ;) Kereskedőnek tűnők szedték le a még szinte félig fehér szemeket, és kiderült, tudják, mit csinálnak. Gyorsan haladtak, amíg mi gubiztuk az azonnali fogyasztásra is alkalmas szemeket - ebből nem volt sok. De! Ha az ember megkapirgálja kicsit a szalmát, alatta csodás, nagy, ízletes meglepetések várhatják.

A tetüirtás tuti bio, minden szalmakupacban volt egy kis meglepi:

Többféle edénnyel dolgoztunk, háromnegyed óra után indultunk a mérlegekhez, nagy sor látszott. Várakozás közben (hamar ment a sor) megtippeltük, mennyit szedtünk. Petra nyert, 5 és fél kilós tippje szinte hajszál pontos volt.

Aznap csak hazavittük, letettük, futottunk tovább, másnapra az eper pedig fogta magát, bepirosodott, és megédesedett. :)

Azért otthon is volt szüret :)

Ez pedig a mai reggelim. Igen, sikerült!!!

Mikor bioszból annak idején tanultuk a különböző földrajzi adottságokkal bíró helyek élővilágát, a "mezőség" mint olyan kimondottan uncsi, nem kívánatos helynek számított nálam. Tény és való, mai nap is hegyb*zi vagyok, és kifejezetten tetszene egy tanzániai kégli valahol egy szafari-park közelében, hogy csak leskelődjem a zsiráfok feje fölött a havas Kilimandzsárót, de az évnek ebben a részében a házunkig vezető utolsó kilométereket kb. 20-szal teszem meg, mert gyönyörködöm. Nyilván mikor gép is volt nálam, épp szélvihar volt, így makro-képeket nem tudtam csinálni, csak automatával lőttem néhányat.

Néhány kép picit photoshop-gyanús, de alapja biztosan vannak a lenyűgző összeállításnak, amit a Szeretlek Kolozsvár oldalán találtam. Nem is tudom, hova foglalnék először repjegyet...

Ukrajnába...

Japánba...

Vagy Németországba...

További helyszínek és még több fotó látható a fent hivatkozott cikkben.

És mindjárt adok is egy kis zenei aláfestést, aminek pont annyi köze van a veteményeshez, mint rizibizinek a műgyantához.

Nos, én nem fát ültetek majd, mint Ákos, hanem gazolok, egyelek, karózok - sztem a hétvégén. Addig pedig örülök, hogy esik, de keveset, és hogy tényleg lesz itt ez meg az! Pl. csemegekukorica:

retek:

sárgarépa:

hagyma:

borsó:

és koktélpari (ez nem a vesd bele magad-program része)

Szegény Ákos, ha tudná, hogy gazos földek közt karcolja a gitárját... :)