Több napnyi bejegyzésre való képanyagot tárolgatok, dokumentálnom kéne a kertben zaljó eseményeket, különben az örök homályba vesznek az emlékek (hiába 39, majdnem száz :)...), mégis aktualitással jövök. A haragommal jövök, ami megosztó lesz, de épp ezért elsősorban leszögezném, NEM A KUTYÁKAT UTÁLOM IGAZÁN, csak sok-sok kutyatartót, ÉS NEM MINDET A VILÁGON, csak azt a jópárat, akinek inge ez a poszt, de azokat nagyon. Hát tessék kérem magukra venni!
Kétséges persze, hogy a dunakeszi mezőre szarótáboroztatni járó kutyabarátok olvasnak-e engem, nyilván nem, tehát valóban pusztába kiáltott szó lehet minden alábbi felháborodás.
A nem itt lakó kutyások egyre többen jönnek ide sétálni, sétáltatni (szerintem külön buszokkal, de autókat legalábbis láttam már) és nem hoznak zacsit, lapátot, igaz, nem is tudnák hova dobni a cuccot, ez még hiányosan beépített terület, szürke kuka sincs, nemhogy zöld. Mennek, mendegélnek, és a tehén méretű jószágokat erősen kakálásra bíztatják (mert egyik sem dakszli, bassza meg), majd miután pizzányit tolt a barom (jó étvágyat azoknak, akik ma pizzát ebédelnek!), szépen hazasétálnak.
Ez már akkor kurvára idegesített, amikor a mezőn lévő aszfaltúton járkáltam ki a buszhoz (másfelé nem lehet), majd később naponta a suliba a kölyökért, és hazafelé együtt számolgattuk (fasza matek-korrep), hány kupac biohumusz hever az út szélén. Mert igenis egy kutya is tud paraszt lenni, és lusta ahhoz, hogy bemenjen a rengeteg erdőbe és ott rakjon kupacot. Aztán mikor leesett a hó, külön érdekes lett a dolog. Nem láttuk, beleléptünk, nem vettük észre, csak az előszobában olvadozni kezdő csizma bukéja intett figyelemre.
No de. Mindenki mondta, jóóóóóóó, az ott messze van, beépítetlen rész, én hova vinném a kutyámat? Nem ide, nem így. Mostanra viszont ott tartunk, hogy a házunktól 2 m-re 5!!!! adag turmix kőröztette a legyeket, mert pofátlan ember a kutyát nem otthon szarató, közelebb jött.
Szóval hogy én mit tennék? Erősen gondolkozom, hogy a legjobb barátommal (merthogy a kutya lenne az ember legjobb barátja ugye, de nekem kutyából az nincs, csak emberből) elmennénk az egyik ilyen gigasuttyó háza elé, és a bejáratánál, netán a lakótelepi lábtörlőjén megkérném a barátomat, hogy gugolljon le és csokizzon oda egy baszott nagyot, csak ne nyomja ki mindet, majd hazaindulnánk.
Aztán megkérném, hogy több részletben nyomja ki a maradékot a lift előtt/kocsi mellett, a buszmegállóban, stb.
Undorító? Biztos ÉN vagyok az?!
Kétségbeesett megoldásunk az alábbi. Nem terhelve az IQ-t rövid, tömör, lényegre törő, talán mindenki által érthető szavakat használva táblát helyeztünk ki. Mondjuk lehet hogy hiába, aki ilyen tahó, lehet hogy tényleg nem is tud olvasni...
És meglepetés is várt. A tavaly itt székelt kaliforniai kakukkmák egy kis elpottyantott magjából nőtt egy is szépecske!
