Hogy ne csak a kutyásokat szidjam...

Van ugye nekünk két cicánk, az utcában van még három, a mezőn van még vagy öt. Sok bosszúságot okoztak az idegenek nekünk is, akár a jelölgetéssel, akár a kajalopkodással, de a legkomolyabbat azzal, hogy bántották a mi fekánkat. Pár napig figyeltük kamerával hogy mi történik, valódi partyhangulat van esténként, nagy a jövés-menés, de sajnos mindig megjön a buli "részeg vendége", aki verekedni kezd (=szétgyepálja Kormost). Mindig másik macska, ketten-hárman felváltva. (Lehet hogy van napi beosztásuk is...) Tudok mit tenni? Nem.

Kormosról csak az ivartalanításkor derült ki, hogy nem kandúr, addig mi úgy tudtuk igen, és ezt a termete, viselkedése is alátámasztani látszott. Mostanra nagyon csajos lett, fogyott is, és bár elmászkál, azért mégsem kandúr, hogy felvegye a kesztyűt a támadók ellen. Arra azért képes, hogy a felfújt medencét szitára lukassza, amikor ráugrik a szélére valamiért. De tutira tudom, hogy ő volt? Nem. Sőt, spec. láttam másikat is inni belőle.

Amikor a szomszédság lukas medencére, sáros lábnyomokra, és telemászkált veteményesre bukkan, lehet biztosan tudni, hogy az enyémek voltak? Nem.

A kerítés és a fal közötti rést erős felindulásban érkezett felszólításra be kellett tömnöm. Próbáltam érvelni, hogy egy macska csak oda nem megy be, ahova nem akar, de nem voltam eléggé ügyvéd. Betömtem egy nem túl guszta papíhengerrel (nem akarok feleslegesen költeni semmilyen - általam feleslegesnek tartott - szerkezetre). Természetesen azóta is járt bent macska, és hopp, nem is az enyém. Tud ez ellen tenni valamit valaki? Nem.

(Amúgy kutya van a szomszédban, csak lezárt területen, így lopózkodhatnak be a bátor kis vadászok.)

Meddig terjed egy macskatartó felelőssége? Mit kell elviselnie valakinek, aki macska mellett lakik, de spec. utálja őket? Hol az igazság? Mi a véleményetek? Megköszönöm, ha megírjátok.

A napokban egyszer csak nem volt gáz. Este épp lefürödtünk a hőtárolós vízzel, másnap megebédeltünk sütőben sült ebéddel (az villany), de délutánra már piszkált az ígéret, miszerint óóóó ezt hamar megjavítják. Jött az info, hogy a gázszolgáltatás már ok, de meg kell nyomni egy gombot a gázórán a kazán "újraindításához". Ehhez a fedlapot alaposan körbeszaglásztuk, hogy hol is az a gomb, amikor a férjem öklömnyi meglepetésre bukkant a műanyag fedlap belsejében. A kristályok alatt már mozgott a sok kis darázs. Nem sokáig, az előkertben akadt néhány bontott tégla...

Szóval legyetek résen, tapadnak ezek mindenhova!

Annak idején hírt adtam arról, hogy a gyerekek csatlakoztak egy nagyszerű programhoz, a Vesd bele magad akcióhoz. Kis helyünk ellenére mindenből szórtunk el néhány magot, még kísérletezésre is futotta, miszerint dézsában nevelgetünk kukoricát, amit ugye a szakirodalom nem ajánl.

A kezdet biztató volt.

Sajnos nem jók a későbbi tapasztalatok. A kezdetben biztatóan kibújt kis hajtások nagy része - csak úgy, mint ahogy a dézsába vetett kapor és borsó a macskavécévé avanzsált dézsákban pusztult el - elkaparás áldozata lett, alig maradt meg valami. Ami ezt túlélte, a retek viszont kisebbre nőtt, mint egy ötforintos. :)

A múltkor mutattam, hogy a kukorica él és virul, a paradicsom nem a program része volt, de az megmaradt. Gyakorlatilag semmi más. Jövőre másképp lesz! Férjem felajánlotta, hogy a tűzrakó helyén kialakíthatunk egy kicsi, de hagyomáyos veteményest, amit meg tudok védeni a macsiktól csirkehálóval, amíg ki nem bújnak és meg nem erődödnek a hajtások, ezt ugye dézsákban, beszorított sarkokban nem tudtam megetnni.

A gyerekek nem keseredtek el a sok munka hasztalanságán, csak megtanulták a védekezés fontosságát még akkor is, ha nem kártevőről, hanem épp a kis kedvencükről van szó, és izgatottan figyelik mi lesz abból, ami még megvan.

Ez sajnos egyre inkább alapkérdés egy-egy szezonban. Nem is a növényparkon túráztatja magát az ember, mert ott viszonylag könnyű takarékoskodni - palánta helyett magot kell vetni, nagy növényket nem lehet venni, hanem átültetni, örökölni, türelemmel felnevelni kell.

Hanem az egyéb. A kerti pihenő kialakítása, megújítása, a munkavégzéshez szükséges eszközök megfelelő helyen és esztétikusan tárolása, egy-egy sarok hangulatossá tétele, ezek mind olyan természetes vágyak, amik nem jó ha nem valósulnak meg.

Tavaly találtam ki hogy arab teraszt szeretnék. Ennek az az oka egy mediterrán stílusú ház teraszán (nem harsogó narancs műkövekkel, vagy ilyesmi), mert ahhoz jók lesznek az itthon fellelhető régi ágytakarók, mindenféle színű textíliák, az alapjához nem kell bitang jó faanyag, elég ha sikerül raklapot szerezni, stb stb, tehát egész egyszerűen nem akartam 80 000 Ft-ot elkölteni egy műrattan bútorra, amin 6-an le tudnak ülni, többen nem.

A projekt áll, dinnyehassal 40 fokban nem élvez elsőbbséget a terasz, de komoly előrehaladás történt, hogy megvannak a raklapok. Most nem arabos ötletekkel jövök, csak a fenti gondolatmenet figyelembe vételével ismét átgondoltam, mit lehet esetleg tenni, ha ránk jön az "azonnal változtatni akarok, de egy fityingem sincs"-típusú mebetegedés.

1. Az a bizonyos raklap. Se szeri se száma azoknak a megoldásoknak, amik e remek alapanyagot igazán kreatívan használják fel. Néha úgy érzem, el is vész a funkcionalitás, csak egy brainstorming közepébe csöppenek, ahogy a neten nézegetem a képeket. De ha olyan dolog kialakítását oldjuk meg belőle, ami számunkra hasznos, valóban nagyon jól használható, és olcsón beszerezhető portéka. Legyen szó ugyanígy lomizott rekeszekről, ládákról.

2. Nem tudom, miért esnek itt szét a képek, de miért ne esnének ők is szét ebben a kánikulában?! A lényeg: a hangulatteremtés sok esetben valóban nem csupán a Kika-féle vadiújnagyondráganémettermék kategóriába tartozó tárgyakkal érhető el. Személy szerint nem vagyok oda azokért a megoldásokért, amikor minden kidobásra szánt cuccot madzagra kötünk, mert akkor már dísz, de el kell ismernem, hangulatteremtő ereje van, és kétségtelenül nem kerül semmibe.

3. Olyan dolgokat keressünk, találjuk ki, amelyeket magunk is megvalósíthatunk, és nem kell munkaerőt fizetnünk. Szakmunkát sose akarjunk bevállalni, ahhoz hívjunk megfelelő szakembert, ezért már az ötleteléskor legyen szempont, mire vagyunk képesek.

(képek forrása: printerest)

Mindenféle értelemben :).

A koktélparadicsom nagyon beindult. Igaz, rengeteg vízzel látom el a dézsát, és ne felejtsük el, ez volt az a vájling, amit a cicók elsőnek neveztek ki macskavécének, pedig még akkor alom is volt.

A dézsában nevelt kukorica (majdnem kertészeti képtelenség) parádésan feszít, nevelgeti kis sarjait - ez a dézsa is kapott anno a cicáktól.

A körtefa is dajkálja a kis kobakokat, ősszel remélem végre belekóstolhatok a nagyon várt gyümölcsbe.

De az ősz nekem ennél sokkal fontosabb élményt ígér. Lesz nekem is egy saját kis dajkálnivaló kobakom, egy harmadik. :)