Neeeem, nem csupán három darab körte volt. Igaz, nem mázsányi, de a tavalyi egyhez képest nagyon sok!!! Megszámolni nem tudtuk, mert Süsü módjára, vackorként leettük a felét (mikor még csak félig érett meg, és olyan igazi vadkörtés íze volt), a másik felét meg érettebb verzióban ugyan, de szintén folymatosan faltuk. Valahogy most éreztem először, hogy milyen vicces ez a magamnak termelés. Sok minden termett itt meg az elmúlt három évben, de jó része spontán ötletként, vagy a praktikum okán, de ez a szívem vágya volt. Ezt ugyanis nagyon elhatároztam, hogy lesz, ez a bosh kobak. Még lehetett volna ezt a hármat is fán hagyni amíg minden oldala be nem barnul, de mint kiderült, körte-ügyben türelmetlen népség vagyunk! :)

A fán körterozsda ütötte fel a fejét, most, az elmúlt napokban. Az utcai kupaktanács lebeszélt a permetezésről, enyhe fertőzéseket megold a tél. Ellenvélemény?

Na jó, nem öt perc alatt, de két-három óra elég az alábbi munkákhoz (kis területen persze...).

Hozzávalók:

- 4 db négyzet alakú térkő (legolcsóbb, legyegyszerűbb - nem fog látszódni)

- 24 db bontott tégla

- talajtakaró anyag (kavics, faforgács, kőzúzalék, stb. ízlés, pénztárca szerint)

- 1 db "jó munkásember" (Fogarasi Árpit ajánlom, ha Szalacsi bácsira hallgatok - Istenem öt perce röhögök, hogy eszembe jutott, de rég volt... https://www.youtube.com/watch?v=5GpCZ6AXJGA ), már csak azért is, mert a férjem csak nekem dolgozik :). 

A kiépítésre alkalmas hely kijelölése után az adott területet meg kell tisztítani minden nem kívánatos dologtól, esetleg növénytől. Felszedtük a bontott téglát, a kavicsmedret, a dézsákat eltettük, és a boglárkacserjét ideiglenesen kaspóba dugtam, ha túléli jó, talán lesz helye valahol, ha nem, sajnos nálunk ez volt a pályafutása, a babgulyásba nem kérünk szirmokat! Az egész területet jól le kell taposni, tömör, kemény felületen kell elkezdeni a munkát.

Akkor tehát eljutottunk ide:

Jön a mérnöki pontosság fontossága, le kell tenni a négy lapot négyzet alakban (ez lesz a tűzrakó alapja) vízszintesen, szorosan egymásra zárva.

Míg a nagymókusok a vízszintet nézegethetik, a kismókusok taposhatják a maradék ugart a biztonság és a gyors elalvás kedvéért.

Ezt követően a geometrikus vizualitás részképességének fejlesztése történik, 8 db tégla segítségével ki kell raknunk egy nyolcszöget. A legjobb, ha négy darab téglát a négy vonalra helyezünk, ez nagyban megkönnyíti a szabályos alakzat kialakítását.

Életében legalább egyszer mindenki lehet igazgató, ugyanis ezt követően folytatólagos igazítás, igazgatás következik.

Kis csúsztatással, hasonló elvek szerint épül fel a második, majd a harmadik szint. Mi a mobil-variációkban hiszünk, nem ragasztottunk össze semmit semmivel, ha egy-két tégla sérül, vagy ultradzsuvás lesz, pikk-pakk kicseréljük. Az sem jellemző, hogy összedőlne a kártyavár, mert miért is tenné?! Nem jön a farkas, nem rejtegetünk benne malactesókat, a célnak így is tökéletesen megfelel, ezt három év tapasztalata alapján állítjuk rendkívül bátran.

Ha elkészül (nem egész éjjel tartott a meló) - de reggel mégiscsak jobb a fény - a talajtakaró anyag leszórása marad, ami elrejti az alapot. Itt jöhet költség, de mi meglévő anyagokat használtunk, hiszen áttelepítünk, így ezzel nem számoltam. Ekkora területet felkavicsozni feleslges is, itt adta magát ez az ágyás. De funkcionálisan, szorosan a tűzrakó körül néhány vödör kavics elég kell hogy legyen!

Ezt láttam reggel, ahogy kiléptem az ajtón, tetszett ez a letisztult panoráma.

Apró változás állt be a járóút színében, most erre lépek ki.

Jó munkát hozzá, mi már ajánlottuk többeknek, akik meg is valósították, a modell működik máshol is! :)

Ahogy már írtam, a veteményes olyan lett nekem mint a csúcsidő: az kell! Erre a picurka kertünkben egyetlen helyen van lehetőség, a jelenlegi tűzrakó helyén.

A popsitepsi a spontán macskavécévé alakulás elleni küzdelem része volt, a háttérben pedig a homokozó fedele szárad és fertőtlenedik a Nap által, merthogy a homokzót idén ellepték a meztelen csigák, és ismeretlen eredetű gyökerek. Átmenetileg felszámoltuk, most az is pihen.

Na de hova kerüljön a bográcsozó, tárcsázó, szalonnasütő helyünk? Gondoltam egyet, és az előkerttel kapcsolatos állandó problémám is megoldódni látszik. Ez most így néz ki.

A csenkeszek tönkrementek (köszi macskák!), pedig nagyon jól néztek ki az ívben, igaz, más nem is nézett ki itt jól sztem soha. Valahogy nem találtam meg a stílusát, már majdnem egy fát ültettem ide, ami persze nem lett volna baj, de így most adja magát.

A nyár elmúltával mindenképpen könnyebb az előkert megközelítése, mert amikor a teraszt nem használjuk, függöny állja útját a teraszajtónak, amit ráadásul folyamatosan csugokatni kell (tolóajtó, csak belülről lehet), hogy ki ne hűljön a lakás. Bográcsozni, szalonnázni pedig nem csak nyáron jó, sőt!!! A konyhától való távolság nagyjából egyezik, és ami egyértelműen előnyére válik ennek az elhelyezésnek az az, hogy ide fél kettő környékétől még a legnagyobb forróságban sem süt már a Nap, míg "hátul" még öt óra körül is szauna volt egy-egy főzés.

Ezek tehát a mi szempontjaink, de tanulságul szolgálhatnak, mi mindent kell figyelembe venni egy egyszerű kis tűzrakóhely telepítésekor.

Szóval innen indulunk, hamarosan már igazi munkaleírás következik!

Nem javallott csemegekukoricát dézsában növeszteni. Első ránézésre minden rendben vele, kibújik, nő, nőddögél, levelet bont, megjelennek a kis bébik, amiket növesztgetni kezd. Aztán nincs tovább. Megáll egy ponton, és a termés nem szebb lesz, feszesebb, ducibb, hanem... bénább.

Nos, kipróbáltuk, és ahogy jósolta a szakirodalom, nem jött össze!

Jövőre ha minden igaz, lesz egy pici veteményes (ó, jajj!!!!), ugyanebből a magból - merthogy maradt - próbálunk kevésbé csenevész produktumokat összehozni!!!

Őszintén szólva jómagam nem tudtam volna olyan praktikát mondani, ami ezt elárulja nekünk. Aztán az egyik vendégünk, aki picivel régebb óta kezel gyepet, mint mi figyelmeztetett, hogy éleztessünk.

Égre-földre kerestem a fotót, amit akkor készítettem, persze nem találom. A fissen levágott fűszálak végei nagyon tépettek voltak, és azonnal "besárgultak", a szélek 1 mm-en elszáradtnak tűntek.

A napokban köszörűs járt az utcában. Nosza, kitoltuk a fűnyírót is. Lehetne még élesebb a penge, de most ilyen a fű nagyon-nagyon közelről.

Még mindig recés egy picit a vágat, de ég és föld a korábbihoz képest. Nagyon sajnálom a before-képet, de azt tudom mondani, ha a ti füvetek ilyen, nem kell még költeni a fűnyíróra.

Természetesen ez nem azért fontos, hogy térden csúszva jól nézzen ki a fűszálak vége, de a gyep nyilvánvalóan  ellenállóbb a támogató, mintsem a roncsoló nyírástól.