Nagyon kell a hangulat! A vidámság, a család, a megállás, a meghittség, a fények, a tél szaga, a hideg, az elmélyülés, az újrakezdés. Újrakezdés, igen. 2013-ban találkozunk, mindenkinek nagyon jó pihenést, szép pillanatokat kívánok!

képek: keimzeit-saatgut.de

Mikor leesett a hó 6-án, azon kívül hogy szülőként boldog voltam ettől a ténytől, kerttulajdonosként kicsit szomorú is, mert nem kerítettem sort az avar összegyűjtésére a gyepről. És ez ugye baj, mert tavasszal sárgásbarnás foltokra számíthatok majd. Ezt megakadályozni már nem tudtam, de tegnap, az elmúlt napok enyhe időjárása miatti olvadás végeztével pótoltam a mulasztást, és enyhítettem talán a kárt. Majd meglátjuk legalábbis, de ami biztos, jó volt érezni az ázott levélszagot, hiszen nagy hiányérzetem volt az őszi természetből.

Szabadságoltam magam, és első dolgaim egyike volt az őszi kis madárijesztőt elspájzolni a bejárati ajtó melletti beugróból. Lássuk be, tél van egy ideje...Fenyőágat tettem egy cserépbe, előgubiztam a faházból egy piros mécsestartót, és egy csokor fagyöngyöt felöltöztettem karácsonyi textilbe. A fenyőágakra akasztottam egyetlen horgolt kis hópihét, amit Kormos azonnal nem odaillőnek ítélt, és tovább akarta igazítani a dizájnt, mert nem tágított, a mécsest meggyújtani még néhány fotó erejéig sem volt könnyű! Nekem most ilyen a bejáratom környéke.

Martha Stewarthoz mindig érdemes benézni.

Szombaton lesz az utolsó vásárom, a jövő héten megrendeléseken dolgozom, az igazi szabadság azután jön. De ahogy múlnak a napok, egyre inkább lesz kedvem, időm a saját házunk tájával foglalkozni.

Idén kevesebet foglalkoztam a kerttel, mint szerettem volna, így szinte biztos beviszek belőle a lakásba az ünnepek alatt. Már azt is tudom hogyan. Megihletődtem...

És végre nem süt a nap 19 fokban (bocs azoktól, akik ezt imádják - amúgy én is: szeptemberben). Nem is a mínusz huszas tartományban vagyunk, így eshetett némi havacska is. A gyerekek reggeli műsorát elraktároztam valamelyik félszürke állomány mögé, fáradtabb napokon tuti megspórolok egy kávét ha eszembe jut ez a lelkendezés az első hóról.

Nade... Nem voltam elég gondos, mert éppen tegnap! futott át az agyamon, hogy azt a pár falevelet a fűről csak össze kéne kapirgálni, leesik rá a hó, és javítgathatom a gyepet egész tavasszal. Lustaság, Időzavar és Nemtörődömség ország királya azonnal csatát nyert bennem, nem tettem. Én most így vegyes érzésekkel nézegetem ezt a látványt, és szóljatok majd tavasszal, hogy nem ér rinyálni a fűben lévő, avarbomlás miatti foltok miatt!!!