Elhatároztam, hogy idén sorozatot indítok DIY-madáretetőkről. Egyrészt jó móka a fúrás-faragás, másrészt hasznosítsunk újra, harmadrészt: nagyon készüljünk a madárvédelemre. Kitaláltam, hogy a forrásfotót felteszem, aztán csinálok hozzá lépésről-lépésre cikkeket.

JÓÓÓÓÓ REGGEEELT! DINGDINGDINGDINGDING!

Na igen, nyüstölöm a varrógépet amikor csak tudom (újabban hajnali háromig :) ), és nem szántam erre időt. Pedig gyűjtöttem konzervdobozt, flakont, fakanalat, üveget, és elhatároztam, hogy a császárfa ágaira mindet fellógatom, és így díszítem a kertet és csinálok madárhotelt (vagy macskaéttermet, kívánt rész aláhúzandó).

De hogy az ötletek - melyek egy részét ovisok is elkészíthetik - ne vesszenek kárba, íme néhány inspiráló fotó. Jó gondoskodást!

Az alábbiak ismerősek lehetnek :D

Fotók: printerest.com

Nincs mentség az elmúlt napok hallgatására, de persze a munka az a piszok, ami ellehetetleníti a bloggerkedést. Mint ahogy a másik blogomon kifejtettem, a mai napnak már mindegy volt, így végre lefotóztam kész állapotában is azt a kis szerkentyűt, amit vagy egy hete raktunk össze a gyerekekkel.

Nem unatkozunk baromira, és igen, van kész etetőházikónk, de egyrészt szeretem tesztelni a kreatívokat, hogy amikor azt mondják: bádogreszelékből készült pihe-puha nyelesfésű fillérekből, akkor ugye tényleg csak 2000 Ft az összes alapanyag ára :D, no meg hát a felnövőfélben lévő családtagoknak sem árt, ha megtudják, nem kell mindig a késztermékre cuppanni.

Így történhetett, hogy kb. 60 db nyelvlapocból (én kérek elnézést!), vagyis 420 Ft-ból (+ragasztó) minihotelt rittyentettünk. Na pláne ha még lefestettük volna, az milyen szép lett volna (talán jövőre...)

De kellett nagyon valami új, a narancsbarkács már így nézett ki: vigyázatt! böööööööööööööööööööööööö.

Szóval képekben az alkotás folyamata, lépésről lépésre.

Idáig könnyű volt. De hogy legyen teteje?

A végső összeillesztéskor ragasztópisztolyt használtam.

Eredeti ötlet: printerest.com. Leírás nem volt, csak fotó a tető nélküli vázról, szóval azért ez tényleg kreatív madáretető!

A Szuperszép helyett Rettentő Ronda Virágágyás végre felszámolásra került. Amíg jól érezték magukat a nembarátom-virágok, nem volt szívem bobcat-est játszani, csak apránként igazgattam az összképen, apránként lett kevésbé borzasztó :D.

De eljött az idő, fagyközeli állapotok, őszi munkák, és egyáltalán, végre hozzáértem egy növényhez! :) Nem sokáig, csak míg kihúzkodtam őket. A csupasz föld nálunk veszélyes. A műveletlen 2 nm-ről a szél a bejárathoz fúj kéttalicskányi szárazhomokot a felszínről, ráadául valószínűleg megnyitna nálunk a világ legnagyobb nyilvános macskavécéje, ami miatt az aprókavicsos, vagy fakérges fedés szintén nem lehetett jó megoldás. És akkor Editnél (már írtam róla, japán strandpapucsból készült Hannah Montanas minihajszárítón kívül mindene van - talán még az is, ha jobban körülnézek nála) megláttam néhány felesleges bontott téglát. Ha hiszitek, ha nem, éppen ennyit...

A fenti teraszon találtam a téglafal-párkányon. Ezanemsemmi! Ha nem változik halálos mérget kibocsátó baziliszkusszá, akkor maradhat... De tényleg, ti tudjátok, mi ez???

Vasárnap egyszerűen annyira jó idő volt, hogy "muszáj" volt kimenni a kertbe, és picit eltenni őszre. Mindennel nem lettem kész, de a család hathatós közreműködésével pl. le lett festve a faház. Még úgy is, hogy a ház és a szomszéd kerítése között csak katicák, gyíkok, madarak és a macskáink férnek el. Meg izmos férjem kezében a hengertartó rúd. :D

Az nyilván egy senki, aki mahagóni faházban bükk színű fegyverzetet tart...

A muskátliknak pedig sanyi, jövőre itt újabb kísérlet kezdődik.

Az előkert változásait majd jól később mutizom!