Az egész kb. öt percig tart. Igazából nem kell hozzá más, csak egy narancs, madárkaja és védőszemüveg, no meg vágó- és vájóeszköz.

Ha képek sorrendjét felcserélném, akkor is rá lehetne jönni ennek a rendkívül bonyolult szerkezetnek a tutorilajára. De nem cseréltem fel. A védőszemüveg viszont komoly, hacsak nem akarjuk égő és vérben ill. narancslében (messziről tiszta Campari Juice) forgó szemekkel leélni további életünket. :)

Eredeti ötlet: printerest.com

És akkor a dilemma. Ha idecsalogatom a madarakat, tkp. ezüst tálcán kínálom fel őket a cicáknak. Tehát vállver-vállver, hurrá nem halt éhen a kismadár, és egyben  vállver-vállver, megspóroltam egy macskakonzit. Értitek ezt? Mit tegyek? Ezek mindenhova felmásznak...

Jaaaaaaaj, megjelent a cicaházunk az inspirativ.hu oldalon! Cirmi és Kormos nevében köszönjük a lakber-bemutatót!

Az oldalt nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, én már sok tök jó blogra bukkantam általuk. Érdekes módon az újrahasznosítók fogtak meg a legjobban, és nagyon sok a DIY, vagy magyarabbul SK projekt. Kedves kertész bloggertársak írásait is gyűjtik, örülök, hogy én is ide tartozom! :) Most a hosszú hétvégén böngésszétek bátran!

Ennyit vett igénybe, hogy szóltam a férjemnek, hogy lécci csinálja meg, és elmondtam, hogy kb. mit szeretnék :). Amúgy macskaházat ami egyben pad is, hogy valamelyik gyerek rá tudjon ülni simogatni. Fontos hogy csak az egyik gyerek tudjon ráülni, mert akkor lehet rajta veszekedni, hogy melyikőjük.

A férjem kevesebb mint három perc alatt mondta, hogy OK, és már tudja is: stucnis lesz. Mondtam, hogy kedves egészségére, és szóljon ha jöhetek festeni.

Három percnél kicsit több idő múlva bizonytalan mennyiségű fadarabokkal érkezett haza, és valamivel több mint három perc alatt össze is rittyentette ezt a kis boxot. A bejárat teljes egészében férjemdizájn, nemhiába a férjem ugye.

Én következtem, nem sokkal több mint három perc alatt lefestettem az ólt, és szikra pattant, játsszunk a fészbukon. Képrészletet tettem fel, és a megfejtők között vásárlási utalvány kisorsolását ígértem. Most jól be is tartom.

Egész egyszerűen el kell hinnetek a végeredményt, nem bonyolítottam túl a sorsolást, tekintettel arra, hogy 4 jó válasz érkezett.

Egri Éva
Perge Szandra
Siklósi Gabriella
Baczné Csipai Tünde

Szóval évszaból is négy van, így párosítottam a neveket egy-egy évszakkal, és megpörgettem egy játék évszakiránytűt. Nyert az ősz, tehát Siklósi Gabriella, neki gartulálok, kérem, hogy jelentkezzen nálam a kreatívkertész@gmail.com-on, hogy egyeztessük a nyereményutalvány felhasználását.

Az utalvány a Shop-omba szól (óóóóó), ahol kizárólag saját készítésű textilportékákat találni, szabadon elkölthető 2500 Ft értékben! :D

És különben meg még Happy Halloween! Ja, és a képek!

A piszok macsákat nem nyűgözte le rögtön az új kecó, inkább jelapeno ültetvényem őrei lettek, kiváltképp a feka szeret elő-halloweenezni, ahogy így felbukkan a semmiből... De a hideg beűzte őket a vacokba, éjjel már rendszerint bent szuszognak!

Hangulatossá varázsolni egy szegletet nem pénz kérdése. És nem is az időé, csak valahogy neki kell állni. A műanyag ajtónkat nem akartam szétfúrni, szögelni, és a boltíves ablakra készíttetett rács nem tetszik. Adja magát a dolog, hogy odalegózzak valamit mindig, ami ápol, s eltakar, de hagy némi szellős érzést. Nyáron a hajnalka megtagadta ezt a munkát, így rendkívüli felmondással el is bocsátottam idejekorán. Most némi cserépépítészeti terepgyakorlat után hónom alá kaptam a repkényt, és elővettem a kincseket.

Baumax: kis cserepes krizantém 100 Ft, árvácska 100 Ft, madárijesztő figura 400 Ft. Ehhez jöttek az itthon összeguberált kaspók, és az utóbb vásárolt tök, ami éppen a különös kegyetlenséggel elkövetett hullafaragás nem bűntette előtt áll.

És akkor mindez így néz ki:

Bónusz tipp: mivel mindkét kaspó nagy a benne lévő cseréphez képest, egy éppen kiselejtezett gyerek-kardigán két ujját levágtam, azokkal tekertem körbe a cserepeket. Így nincs lityi-lötyi, és meg se fáznak :D.

És ami még a bejárat része:

Miért is gondoltam, hogy a biciklim az enyém???

A hosszú hétvége első napján mentünk - gyönyörű kirándulóidőben. A park eleve jól kialakított, szépen gondozott, és mióta létezik Botanikai Tanséta, a gyerekekkel sem csupán céltalan kóválygás a program, hanem megvan a rajt-cél, kérdezz-felelek-tanulok sokszöge is. A Berkenye-ház (bejáratnál) plusz minimúzeumi élményt ad - interaktívan, ahogy kell, morcos nénivel, aki nem kell. A leglátványosabb rész a fűszer- és konyhakert, illetve a tavak - miért is fotóztam volna itt?!?!. Két gyerekkel felszerelkezve mentem, fotók inkább családi jelleggel készültek, de egyet-kettőt szívesen megosztok itt is természetesen. :D

KreatívKertész-nyűg: nem szeretem a botanikus kerteket. Kertnek, erdőnek, mezőnek műviek, nem ösvény van, hanem kőből sétálóút, tehát egy pillanatra sincs olyan érzésem, hogy a természetben vagyok, viszont mivel nincs meg egyben sem a világ összes növénye, nem is növénymúzeum, így mi az értelme?! :DD Komolyra fordítva: fehér-fekete ember vagyok, némi szürkével, tehát most akkor vagy erdőben akarok sétálni, vagy gondozott ágyások között. Vagy meg akarok örülni egy tónak, ami mellől aztán továbbhaladok, vagy ne lássak tavat, de az hogy ötször járom körbe ugyanazt, és már megint itt az a szép páfrányfenyő nini, az valahogy neeem.. 

Ettől függetlenül megyünk még, és a nyűg az nyűg, ők mindent jól csinálnak, én meg majd elmegyek jetinek!