Vasárnap vásározni megyek. A Millenárison fogom árusítani kézzel/géppel készített portékáimat. Kertre, másra nincs is időm, míg blogot írok, az a pihi. Természetesen a kertemből is viszek egy kis darabot a Fény utcába! :)

Ti szeretitek az illatát? Én őszintén szólva szekrényben nagyon nem!!!

A XIII. kerület - imádom!!! , kis megszakítással 30 évig laktam ott - nagyszerű pályázatot hirdetett. Az önkormányzat a legszebb társasházi kert és a legszebb erkély/homlokzat tulajdonosait (első három helyezett) pénzjutalomban részesítette. Az ötlet akárkié is, csak tapsolhatunk hozzá. A fenti kép forrása a képre kattintva elérhető, részletek és további fotók itt.

Szerencsénk volt!

Dörgésre, villámlásra, szakadó esőre ébredtem. Ehhez képest egyszer csak összeszedte magát az időjárás, és a buli 4/5-éig kint tudtunk lenni. Az utolsó 1/5-e pedig épp a vihar miatt lett izgi, bent nézték a srácok a Lucky Luke-ot (western bulin mi mást ?!), egész addig, míg elment az áram. Ekkor laptopról, gyertyafénynél folytattuk az esőelállás-várást.

Nade. Az előkészületek bajnoka a két, cipóra dagadt térdem miatt Petra volt, nagyon sokat segített a tesójának!!!!

Szombatra gatyába ráztam magam, tikitaki, sikamika és indulhatott a kert vadnyugatosítása!!! Így sikerült. A sült bacon-t le se fotóztam...Bakker, nem értem rá, animátorkodtam, az egyik fotón látszik is, ahogy a mélyen alvó cowboyoktól épp ellopom az aranyrudaikat.

Kristóf azt mondta, eddig ez volt a legjobb bulija. Minden évben ezt mondja. :) Isten éltesse innen is!

Szeretem a bambuszt, bár elég karakteres növény, és ráadásul nagyon gyorsan benövi a saját környékét. Hozzám talán nem is illene, bár ahogy magamat ismerem, épp ezért lesz :), de igazából a helyhiány a fő ok. Van olyan formája azonban, ami szimpatikus lehet még egy teraszon is... :)

 Forrás a képre kattintva elérhető.

Jelenleg járásképtelen vagyok (átmeneti, valószínűleg pszichoszomatikus - túl sok felé akartam egyszerre rohanni), így az, hogy 5 métert menjek a fotógép súlyával és kattogtassak -teljesen kizárt. Mikor legutoljára láttam a muskátlikat, még mindig a Substral-os vezetett, de már a többi is bokrosodik szépen - bár...

Mivel későn lettek ültetve az áprilisi fagyok miatt, felháborítóan nem lógnak le két és fél méternyire. Az élet már csak ilyen, a legszebbek októberben lesznek, amikor sajgó szívvel pakolom el majd a fagytól csípkedett töveket. Idén is megpróbálom majd eltenni őket, hátha nem fagynak meg a faházban.

Ha nem lenne konkurencia, már a tápoldat nélkülin is látszódna, hogy futó, így úgy fest, mintha véletlenül fújta volna a magját a szél a kaspóba a szomszédoktól úgy kb. június elején. Ami a fotókon nem szokott látszódni, de mindig tapasztalom és rém fontos: a madarak még mindig szeretnek az erkélyen megkönnyebbülni, így már nem vagyok a Madárvédelmi Programba lekesen jelentkezni akaró nőszemély.