Jelenleg járásképtelen vagyok (átmeneti, valószínűleg pszichoszomatikus - túl sok felé akartam egyszerre rohanni), így az, hogy 5 métert menjek a fotógép súlyával és kattogtassak -teljesen kizárt. Mikor legutoljára láttam a muskátlikat, még mindig a Substral-os vezetett, de már a többi is bokrosodik szépen - bár...
Mivel későn lettek ültetve az áprilisi fagyok miatt, felháborítóan nem lógnak le két és fél méternyire. Az élet már csak ilyen, a legszebbek októberben lesznek, amikor sajgó szívvel pakolom el majd a fagytól csípkedett töveket. Idén is megpróbálom majd eltenni őket, hátha nem fagynak meg a faházban.
Ha nem lenne konkurencia, már a tápoldat nélkülin is látszódna, hogy futó, így úgy fest, mintha véletlenül fújta volna a magját a szél a kaspóba a szomszédoktól úgy kb. június elején. Ami a fotókon nem szokott látszódni, de mindig tapasztalom és rém fontos: a madarak még mindig szeretnek az erkélyen megkönnyebbülni, így már nem vagyok a Madárvédelmi Programba lekesen jelentkezni akaró nőszemély.
