Ismét beállt a vérnyomásom a szokásos 90/70-es szintre, és jöhet a napi négy kávé, ami az elmúlt pár napban aszolút ellenjavallott volt. Egyrészt 38 és 39 fok között mozgott a mozgóhőm, másrészt egyre csak vártam a Napot.
Egyszer már voltam a tévében, és nagyon ügyesen nyitottam ki egy táskát, 80 000 Ft-ot nyertem vele. Előtte nagyjából az összes intellektuális kérdésre rossz választ adtam, így nem pályázhattam arra, hogy Gundel JófejTakács Gábor mellőlem hívja fel a bankigazgatót, csak a boszorkányvér vitt át a műsoron. Ez volt az eddigi egyetlen médiamegjelenésem.
Ami kimaradt a lapból - valljuk be, felháborító, hogy csak két teljes oldalon találkozhatok saját magammal :) - hogy pontosan hogy is jött ez a blogolás. A barátnőméknél voltunk, és nekiláttam sziklakertet gyomlálni. Rajtam kívül senki nem értette, miért kellett ennek akkor nekilátni, hát a férjem és a barátaim el is kezdtek beszélgetni, hogy miért is nem kezdek én bele valami kertfenntartó cégbe, merthogy az ötleteim, meg hogy én ezt hogy szeretem, és elhangzott: "Kreatív Kertész". Hopp, ez megtetszett. Ők kitalálták a gyomhúzkodás ideje alatt már azt is kb., hogy ki hol fog ülni az alapító értekezleten, én pedig egyre csak azon zakatoltam, jó-jó, de tuti bloggal fogom népszerűsíteni a vállalkozást. Ehhez minimum kellett a férjem, mert ha ő nincs, csak a kockás füzet vastagszik.
Mindenkit megkérnék, hogy cégét ne velem népszerűsítse, mert az a cég amit én népszerűsítek, valószínűleg létre sem jön, az enyém legalábbis nem alakult meg. Illetve közben egy másik igen, de azt meg nem népszerűsítettem... ööö, mindegy.
Szóval elkezdtem írni. Minden hétköznap, akkor is ha beteg voltam, ha elutaztam, ha nővérem született, na jó olyankor nem, és egyre inkább munkaíze lett. Jó munkaíze.
Ezért nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottam, amikor a NŐK LAPJA (ééérted, nem máshonnan, onnan) szerkesztőségből jött a hír: benne lehetnék ebben a különszámban, ha van kedvem. Kedvem??????
A válasz az újságírónőnek kb. két karaktert tartalmazott: úúúúúúúúúúúúúúúú, meg aaaaaaaaaaa.
Szerencsére ki tudta várni, hogy unzombuljak, és még annak is megörülhettem, hogy Dekormenta Ágival leszünk benne a lapban. Hiába, a jó társaság fontos!
Hát íme az arcom, a nevem, az eredetem és a történetem :)
Az újságot pedig tegnap este elolvastam, tele van hasznos tippekel, tök jó ötletekkel, és olyan NőkLapjásan nívós. Köszönöm, hogy benne lehetek!
A nőnapról az áltisis osztály iskolapadja ugrik be, rajta a csokor hóvirággal, ibolyával. Ki gondolta volna, hogy az aluljárókban 5 Ft-ért árult, izzadt kezes csokrok valaha majd ikonná válnak, ma aztán hozzá ne nyúlj, ha az erdőben látod! Kreatív férjem felvetette, hogy az a hóvirág, amit én ültettem a kapu elé, na ha azt levágja, akkor is börtönbe kerül?! Neeem, csak akkor én vágom le éjjel a haját, ja bocs, nincs, akkor csak simán pirospaprikát szórok a pénztárcájába!