A fotóim egy-két hetesek, én akkor leltároztam, de senki sincs elkésve! A megállapítások súlya viszont még ma is nyomja a vállam, azóta sem kotkodáltam odakint, magvetésen kívül nemigen futotta sokra. Betegségek, határidős munkák - de ez az élet, épp csak élvezni nincs idő. Ez általában véve rám nem igaz, szerencsére úgy tudtam kialakítani a dolgos munkáskezek munkaidejét, hogy az tolerálja a gyerekek különóráit, a gyerekeket úgy általában, a nem kicsi háztartást, és még ilyen úri huncutságokra is futja, mint a kertészkedés! ;)

Kivéve most...

Az örökzöldnek mondott lonc egyrészt télen abszolút nem működött sövényként, pedig láthatóan  nem kopaszodott fel, mégis belát ide az egész 2-es főút, másrészt a gondosan télire eltett gyepfelületet megcsúnyázta sok helyen. Ugyanis szerencsére a szélviharok az egész gyepfelületre egyenletesen terítették a kis kunkorodó leveleket, meg még a fóti kertszélek fáinak leveleit is (Dunakeszin lakom...), tök ismeretlen száraz falevelek frankóztak itt a télen.

Tanulságok:

1. Télen nem lehet szexelni a kertben. Ó, jaj. :)

2. A gyepet minden tavasszal szuperjavítani kell egészen addig, amíg nem cserélem ki műanyagra.

3. Nem is biztos, hogy jó dolog ez e leltározás...

Utoljára szórtam ki egy egész madárnemzetségnek való eleséget, hamarosan el kell tegyem az etetőt, és arathatom a földre szórt magokból kikelt kölest, zabot, egyebet. Gyertek szotyizni! :)

Az aranyvessző még apró kis rügyekben volt, mikor a varázsmogyoró már pompázott.

Találtam némi mohát, nagyon megörültem neki, mert terveim vannak vele! ;)

És ami mindig lenyűgöz, a hótakaró alatt is volt valami, ami bátran nőtt, nőddögélt - na ezt nem bírtam ki, kihúzkodtam - azóta persze nyilván újranőttek!!! :S

A szerintem utolsó játék sorsolásával pénteken jövök! (Konténerkertészjelöltek figyelem!)

Azt hittem, a tojástartók fele nem kell majd. Aztán ahogy gyűltek a magok, bántam a sok kihajigált dobozt...

Az egész a faház rendberakásával kezdődött. Apu régi könyvespolca került alulra, az támasztja meg a munkapultot. Ez most úgy tele van, hogy kb. tüsszenteni nem lehet. Mindig előre rohanok...

A rend után rendszerezés jött, a virágmagokat válogattam szét, melyiket kell már márciusban, melyiket áprilisban elvetni. Szabadföldbe én még nem merek, nem olyan a talajom se, bejár az élővilág (mező a szomszédom kb.), és biztosra akarok menni. Csak azt vetem ki, aminek a zacsiján kimondottan szerepel, hogy ne bolygassam ültetéssel! Találtam pár lejárt magot is, ez kiváló lesz kísérletezgetni!!! Pont van szarkalábam jó is, meg lejárt is, majd lehet látni, melyikkel mire megyünk.

Aztán már csak dolgozni kellett!! :D A tojástartókat szétvágtam, a tetejük lett az aljuk. Kitömtem őket palántázófölddel, aztán magocskák, föld, és locsolás. Egy ideig volt segítségem is, és kimondottan hasznos!!! Hol van már az az idő, amikor órákon keresztül csak a virágfölddel összekevert nyál csorgott a gyerek fejéről...

Az átlátszó dobozokba tettem a paradicsomot, ők bent a házban a konyhaablakban figyelnek mini üveg(bocs, tojástartó)házukban. Az állandó 20 fok körüli hő és némi "fóliasátor effekt" ugyanis kell a kis piros kedvenceimnek, hááát, megkapják!

Mindig rácsodálkozom, milyen különböző magocskák vannak, és alig várom már, hogy megszülessenek az idei év primadonnái, és alakulni kezdjen a szuperszép virágágyásom!

Imáááádom!!!!

Kifejezetten a Kertész leszek című sorozatból varjúztam az ötletet. Ahogy megláttam a sárga kis kunkorikat a kopasz ágak között, tudtam, ez kell nekem!!!

Nem voltam vele szakszerű pl. a tavalyi metszéskor, mégis virágzik, és amúgy semmi különleges bánásmódban nem részesül. Íme a példa arra, hogy nem minden különlegesség finnyás. Jajjjj de jó lesz, ha majd 3 méter magasan virítanak a kis taréjak!!!

A srác a háttérben magot vet, erről majd holnap! ;)

Innen indultunk, aztán...

A trendkövető sorozat utolsó részében csupán néhány gondolat arról, hogyan is ehetünk olyan paradicsomot, aminek íze is van.

Kézenfekvő, hogy legyen sajátunk. De mondjuk van, csak épp kevés, vagy épp nem kevés, de nincs paprika, fürtös uborka és borsó. Megtehetjük, hogy egy körben megveszünk mindent valamelyik energiaelszívó gigaközértben (én nem tudom, mintha agyszívott lennék mindig mikor kijövök...), de beszerezhetjük a gyümölcsöt, zöldséget piacon is. Ott is a kendős nénik asztalánál. Sajnos ez a ráfordított idő miatt olyan luxusnak számít manapság - hacsak nem piac mellett laksz - amit nem mindenki engedhet meg magának. Én ilyen szerencsés típus vagyok, hogy megtehetem: Dunakesziről a Lehel piacra járok vácrátóti koktélparadicsomért, ami olyan édes, hogy a gyerekeim nem kenyér mellé, hanem magában eszik gyümölcsként.

Finom a portéka, általában olcsóbb is, tudom honnan van, és a piacozásnak van egy hangulata.

Azt, hogy egy egyszerű vásárlással hogyan támogatod az országot, csak azért nem fejtem ki, nehogy politizálásba bonyolódjak, de szerintem mindenki érti: hagyjuk a csudába azt a szép nagy, de ízesemmi jordániai tévépaprikát!!!

Tehát, hogy a 24.-ik "feladatot" kipipálhassuk, egyszer vegyünk őstermelőtől valamit! Na most ezt hogy fogjuk lefotózni...

fotó