Van nekem a férjem. A kapcsolatunk alapja NEM az, hogy egyikőnk sem rigolyás, ellenben mindketten rém toleránsak és nyájasak vagyunk. Így történhetett meg, hogy közölte velem, egyszer s mindenkorra elege van az étkezőasztalon elhelyezett virágaimból, akár vágott, akár cserepes virágról van szó, és egyszer még egy étteremben sem átallott áttetetni a virágdekort egy másik asztalra: az minek, az nem oda való!!!

Egyetlen kivétel a Karácsony, ha ilyenkor jönne a fenti kis himnusszal, tigris-kung fu, vagy szőke nő-féle szuperhiszti közül tudna választani (másodikban picit erősebb vagyok, igaz, csak a természetes hajam szőke, vörös festéssel ezt gondosan titkolom).

Krácsonykor KELL a virág az asztalra! Hogy milyen? Hogy hogyan? Például ezek tetszenek... Neked?

Fotók itt, itt, itt, itt és itt, itt

Szerintem mindenkinek volt korallvirága már. Jelentkezzen akinek sokáig meg is maradt!

Nálam sorban csoffadtak el, bár utoljára Naivkertész koromban tartottam efféle portékát otthon (= nálam majd ez is megmarad sokáig, mint minden, és még szép is lesz). A csoffadás nem is feltétlenül következett be hamar, de ez a növény amint lehullatja díszítő virágzatát, kifejezetten jellegtelenné válik, és valahogy megérezhette, hogy így már nem tetszik, inkább csendesen selejtezésért kiáltott. Nem akarom ám rögtön kivégezni azt, aki épp nem a teljes pompájában virít, de mi valahogy nem lettünk haverok. Pedig semmi fakszni, nem kell neki külön odafigyelés, tehát könnyen gondozható.

Lehet hogy teszek egy újabb kísérletet, de nem ígérek semmit, azt tuti be tudom tartani!

Fotók itt, itt és itt

Ma csak álmodozom...

Képek : Specialmix Kft.