Úgy alakult, hogy tegnap 25 percet kellett gyalogolnom A pontból B pontba. Nem is az volt a baj, hogy a kocsihoz szokott popsi vette zokon ezt az attrakciót, hanem mentálisan volt horrorisztikus. Pedig csak simán novemberi életérzés lett rajtam úrrá, amin mindenki átesik, mint a kanyarón, miszerint:

1. Minden szürke.
2. Én is az vagyok a kirakatüvegek szerint.
3. A fülem annyira tud szétfagyni, hogy csak azt veszem észre, elhallgat a zene, azt nem érzem, mikor a fülhallgató kiesik.
4. Be szeretnék irakozni egy óvodába, mert 37 éves létemre sapka nélkül el tudtam jönni otthonról, hátha ha újrajárom, felnövök rendesen.
5. Nyíló virág még plakáton sem látszik, mert csak azt lehet megtudni, hogy hol mennyire akciós a csokimiki.

A spontán agykontroll aztán megtette hatását, bevizualizáltam pár képet, és mire B ponthoz értem, egészen rendben voltam lelkileg. Hogy milyen képek voltak?

Genya vagyok, mi? Isten hozott december! Holnap nagyon piros, nagyon cuki, nagyon olcsó kertdekorral jövök!!!

Képek itt, itt, itt, itt és itt

Igazából nem tudom, milyen szer hatása alatt álltam, mikor azt írtam pénteken - az utolsó falevélkupacokat kell összeszednünk, mert akárhová megyek, még úgy potyognak a levelek, mint anno a fél magyar lakosság könnye, mikor Bobby meghalt a Dallasban.

Akárhogy is, gereblyézzünk, lombseprűzzünk lelkiismeretesen, mert olyan foltos lesz tavaszra a fűfelület, hogy ember legyen a talpán aki aztán rendehozza!

Mivel nekem alacsonyak az ágyásszegélyeim, én az ágyásokban nem tudom talajtakarónak használni a lehullott leveleket, igaz - még ovis fácskáim vannak, nem is olyan sok a levél, de jó megoldás, ha nylonzsákba tömködés helyett beborítjuk avarral a talaj felső rétegét.

Azt, hogy alacsonyak az ágyásszegélyeim - a fűnyírás megkönnyítése érdekében - mindig is tudtam, csak nem sejtettem. Miután akkurátusan betömködtem a bokrok alá a leveleket - tán még szín szerint el is rendeztem őket - egy hirtelen jött széllökés felkapta valamennyit és még széjjelebb szórta őket a gyepen, mint ahogy eredetileg voltak. Ilyenkor nagyon tudom azt érezni, hogy ez a világ és én nem értjük meg egymást. Rövid spontán önsajnálkozás után gereblye, nylonzsák, kuka. De nem lesz tavasszal foltos a füvem!!! Max. a hópenésztől...

Képek itt és itt

Mielőtt ábrándoznék a télről, felhívás: egyelőre úgy néz ki, nem lesz sorsolás. Teljesen felesleges, ugyanis a Playmobile-játékért egyetlen komment érkezett a hétfői bejegyzéshez. Óóóó. Igen. Katt ide, és változtass ezen!!! Hétfő reggel megtudom, így történt-e! ;)

Ha elvégeztük mindezt, menjünk be, és egy bögre forró tea mellett véssük emlékezetünkbe kertünk téli arcát! Olyan megnyugtató...