Háááát, nem is igaz a cím.. Visszatérve a sorozat nyitó részéhez egy éhen és szomjanhalt szerencsétlen növényt szeretnék mutatni (ne tévesszen meg a háttérben egészségesen növekvő zöld oszlop! :) ). Rejtély sehol, csak gondatlan gazda. Inkább gizda!!! A feketére elszíneződött (ez itt jó szó?), láthatóan elhalt ágak igen szomorú látványt nyújtanak. Ne is nagyon nézegessük sokáig, hívjunk egy fakitermelésben jártas gigadömperes embert, aki elszállítja végső nyughelyére szegény áldozatot. Nyilván a homokozólapáttal is kiásható, frissen ültetett és azon nyomban elhunyasztott növény esetén (minősített eset!) ne tárcsázzunk!!!

Forrás 

Az első téliesítő praktika rém egyszerű. Meglévő, nyáron száz színben pompázó egynyáriainknak otthont adó cserepeket, kaspókat, föggőkosarakat elő, és varázsoljunk beléjük téli minikertet! Kombinálhatjuk az ültetést és a vágott növényeket, egyetlen törpeörökzöldbe beruházni még hó végén is lehet, amit körberakhatunk fenyő, vagy tujaágakkal - ezek vágva jóval tovább bírják odakint, mint a szobában - és csempésszünk rögtönzött "csokrunkba" valamilyen bogyós ágat, feltűnő színű termést is. Egy két tobozzal megszórva, jéghidegen tálaljuk. :D

Fotó

Az év utolsó virágnapján (márciustól novemberig minden hónap 15-én a kertészblogok közzéteszik tulajdonosuk éppen pompázó növényeit) íme néhány kép, miben tudok gyönyörködni nap mint nap a zimankó beállta ellenére. Naptár szerint még az őszt tapossuk, de reggel előbb kell indítani az autót, hogy leváljon a megfagyott dér a szélvédőről - nem hátrány ha kilát az ember vezetés közben - mindig a bélelt csizma kell, és az őszi cipőket a nyáriak mellett nyeli el a tároló, és lassan de biztosan elkezdtük várni a tél ünnepeit, hangulatát.

Ennek okán holnaptól télváró, téli dekor ötletek a blogon egy újabb sorozat keretében.

A gumicsizmás játékba még bőven be lehet kapcsolódni!!!

Újabb elnyűhetetlen csoda, gyakorlatilag homokban is növekszik, és igen, ez is retro, kevés alsó tagozatos osztályban nem volt. A sarjakkal rendkívül könnyen szaporítható, tehát lehet belőle egész ültetvényünk is, bármelyik vidéki nagymamánál van belőle, szerezzünk! A virágai nem kerülnek soha menyasszonyi csokorba, és csíkos levelei ellenére nem egy szuperdekoratív növény. Ha jól tartjuk, és nem megyünk rá a minimálgondozás-vonalra, egész pofás lehet, de tényleg nem egy díva a szobanövények színpadán.

Miután jól leszóltam szegénykét, meg kell említenem, utánanéztem: Dél-Afrika az eredeti származási helye, és már 1850 óta kedvelt szobanövény. Na. Hát neki ez a szekszepílje...

Fotó innen

Ez a fajta halálozási ok viszonylag ritka a Góbi-sivatagban, a sziklaszirteken és az emelt ágyásokban. És ez tényleg olyan genya halálok, ami talán még Miss Marple-on is kifogna, bár mivel angol, nyilván kertrajongó, és ismeri a talajvíz természetét, hogy az bizony arra alkalmas helyen megemelkedjen és jóóóól elrohassza szegény kis gyökereket. Mit látunk mi mindebből? Szinte semmit. Gyanús kell hogy legyen, ha valami nagyon nem néz ki egészségesnek, de nem szárad, hanem fonnyad, és ami a lényeg - valamilyen irányban egy sávon belül további növény(ek) is produkálják a Hattyú Halálát.

Ezen a bizonyos sávon belülről származó talajminta azonnal segít a diagnózis felállításában, de nem kell leásni a Föld középpontjáig, elég, ha morzsolgatunk itt ott belőle egy homokozólapátnyit, azonnal látni és érezni fogjuk a különbséget a növény körül és picit arrébb, ha ezzel a rettenetesen aljas szituációval állunk szemben.

Hogy mi legyen a növénnyel? Ha a gyökér-rothadás megindult, valószínűleg már nem éri meg a következő teliholdat...

Fotó innen.