Igazából nem tudom, milyen szer hatása alatt álltam, mikor azt írtam pénteken - az utolsó falevélkupacokat kell összeszednünk, mert akárhová megyek, még úgy potyognak a levelek, mint anno a fél magyar lakosság könnye, mikor Bobby meghalt a Dallasban.
Akárhogy is, gereblyézzünk, lombseprűzzünk lelkiismeretesen, mert olyan foltos lesz tavaszra a fűfelület, hogy ember legyen a talpán aki aztán rendehozza!
Mivel nekem alacsonyak az ágyásszegélyeim, én az ágyásokban nem tudom talajtakarónak használni a lehullott leveleket, igaz - még ovis fácskáim vannak, nem is olyan sok a levél, de jó megoldás, ha nylonzsákba tömködés helyett beborítjuk avarral a talaj felső rétegét.
Azt, hogy alacsonyak az ágyásszegélyeim - a fűnyírás megkönnyítése érdekében - mindig is tudtam, csak nem sejtettem. Miután akkurátusan betömködtem a bokrok alá a leveleket - tán még szín szerint el is rendeztem őket - egy hirtelen jött széllökés felkapta valamennyit és még széjjelebb szórta őket a gyepen, mint ahogy eredetileg voltak. Ilyenkor nagyon tudom azt érezni, hogy ez a világ és én nem értjük meg egymást. Rövid spontán önsajnálkozás után gereblye, nylonzsák, kuka. De nem lesz tavasszal foltos a füvem!!! Max. a hópenésztől...
