Úgy alakult, hogy tegnap 25 percet kellett gyalogolnom A pontból B pontba. Nem is az volt a baj, hogy a kocsihoz szokott popsi vette zokon ezt az attrakciót, hanem mentálisan volt horrorisztikus. Pedig csak simán novemberi életérzés lett rajtam úrrá, amin mindenki átesik, mint a kanyarón, miszerint:
- Minden szürke.
- Én is az vagyok a kirakatüvegek szerint.
- A fülem annyira tud szétfagyni, hogy csak azt veszem észre, elhallgat a zene, azt nem érzem, mikor a fülhallgató kiesik.
- Be szeretnék irakozni egy óvodába, mert 37 éves létemre sapka nélkül el tudtam jönni otthonról, hátha ha újrajárom, felnövök rendesen.
- Nyíló virág még plakáton sem látszik, mert csak azt lehet megtudni, hogy hol mennyire akciós a csokimiki.
A spontán agykontroll aztán megtette hatását, bevizualizáltam pár képet, és mire B ponthoz értem, egészen rendben voltam lelkileg. Hogy milyen képek voltak?
Genya vagyok, mi? Isten hozott december! Holnap nagyon piros, nagyon cuki, nagyon olcsó kertdekorral jövök!!!
