Ott tartottunk tegnap, hogy megjelöltük a maradókat, és az átültetésre várókat növényeink közül, hogy a leltározás során lássuk, mit kell ráskiccelnünk a tervrajzunkra.

 

Vigyázat, sokkoló fotó következik. Ez a rém ronda kavicsos ugar igen, a kertem része. Tegyük hozzá rögtön, hogy tavasztól télig pont nem így nézett ki, egynyáriak, kétnyáriak, alacsony örökzöldek és dézsás monstrumok hajoltak itt össze, és kifejezetten guszta látványt nyújtott. Most nem nyújt...

 

A felturbózás márpedig megintcsak szezonális lesz, kell egy hely a kertben, ami évről évre megújul, így egy boglárkacserje kivételével, és a három deres csenkeszt leszámítva semmi nem lesz itt örökösen.

 

Az ágyás délelőtt kap napot, tehát se a sivatagi, se az árnyékkedvelő növények nem jöhetnek szóba. Pont jó. Szél viszont adódik, úgyhogy sűrűn kell majd ültessek, hogy megtámasszák egymást! :)

 

A kockás papírra méretarányosan felrajzoltam az ágyást, benne filccel jelöltem a 4 survivort, a beköltözőket ceruzával jelöltem. A fehér virágúak virágzatánál sötétkékkel ábrázoltam a virágzatot, fehérrel ugye hiába próbáltam volna.

 

Nyilvánvaló volt az IKEA színvilág, kékek (+lilák) és sárgák kellenek nekem idén, így ezen nem töprengtem, majd jól megtréfál egy-egy virágmag, csak lécci ne pirossal!

 

Szépen elkezdtem felosztani az üres területet buborékokra. A buburékokba beleírtam, kb. mekkora növény kell nekem, és ehhez gomboltam a kabátot tapasztalat és az internet segítségével. Utána rendkívül jó rajz, hogy kb. hogy fog kinézni a virágzása csúcsán az adott növény és már jöhetett is a kövi bubi (gyárilag szőke, bocs...).

 

Hogy honnan tudom mekkora növény kell? A sok egyforma nem mutat jól, a nagyon ugrálós (magas mellé alacsony, magas mellé alacsony) nem teremt sem harmóniát, sem szép látványt. Ívek kellenek a függőlegesben is, magas mellett picit alacsonyabb, aztán még alacsonyabb és indulás felfelé. Az ágyások szélén nyiván a kis törpék hasznosak, takarják a mögöttük lévők nem túl mutatós gyökérkörnyékét. Az oszlopom mellett viszont magas növény kell, ott zavaró lenne az alulról indulás.

 

Oké, mondhatod, de honnan nézzen ki jól az az ágyás? Egy sima, kerítés melleti területen ez nyilvánvaló: szemből. Ez egy körbejárható terület, egyik oldalán kocsibeálló, kétfelől kapu. Lila filccel jelöltem nyilakkal, honnan látunk rá leggyakrabban a területre, honnan kell a legjobban kinéznie, hol legyenek láthatóak ezek az ívek.

 

És egyszer csak kész lettem. Hogy mi lesz középen? A fókuszpont. A nyilak képzeletbeli metszéspontján - tehát ahova mindenhonnan rálátni, kell majd valami kiugró, valami más, valami szemvonzó dolog. Hogy mi lesz? Hiszed vagy nem, még nekem is meglepi...