Mikor bioszból annak idején tanultuk a különböző földrajzi adottságokkal bíró helyek élővilágát, a "mezőség" mint olyan kimondottan uncsi, nem kívánatos helynek számított nálam. Tény és való, mai nap is hegyb*zi vagyok, és kifejezetten tetszene egy tanzániai kégli valahol egy szafari-park közelében, hogy csak leskelődjem a zsiráfok feje fölött a havas Kilimandzsárót, de az évnek ebben a részében a házunkig vezető utolsó kilométereket kb. 20-szal teszem meg, mert gyönyörködöm. Nyilván mikor gép is volt nálam, épp szélvihar volt, így makro-képeket nem tudtam csinálni, csak automatával lőttem néhányat.