Hát mindig van miért újranézni! Ennyi év tapasztalattal is tudott újat mondani az első rész, ami arra a borzasztó egyszerű igazságra világít rá, hogy egy növénynek tápanyagdús talajra, elegendő mennyiségű vízre és fényre van szüksége. Ennél picit hosszabb a műsor, és nem, nem döguncsi, mert el lehet pl. lamentálgatni azon, mi az elegendő és megfelelő.

A kertem alapvetően napos, kevés árnyékos, inkább csak félárnyékos hely van. Erre a talpalatnyi kis részre ültettem anno az árnyékliliomjaimat, amiket még a teraszról hoztam, melynek hűs sarkában évről évre virultak ezek a növények. Hamar látszott, itt nem lesz olyan jó dolguk, de mivel nem tudtam, árnyékot csinálok nekik (magas növényt ültetek melléjük), vagy kitelepítem őket valahova, nem foglalkoztam velük, csak reméltem a legjobbakat.

Az ilyesmi mindig jól meg is látszik, és amit nem a túl sok fény, azt a csigák végezték el, ráadásul jött nemrégiben az a pár forró nap, szinte haldokoltak.

A talajunk homokos, szárad is könnyen, no meg a tápanyagot sem tartja meg túl sokáig, ez sem tett jót. Megvártam, míg pár fokkal csökken a hő, és megalapítottam a HostaMentők Alapítványt (1 tag=én). Gyorsan kellett cselekedni, dézsa, komposzt, víz, aztán iszkiri a faház tövébe.

Már megvan a helyük, egy babérbokor kerül majd nagy agyagedénybe, mert annak meg mint húszévesnek egy ötszázas, kb. annyira elég az őt érő napfény, és akkor mindenkinek jó lesz! Ezzel viszont várok őszig, a mediterrán terasz úgyis jövő évi projekt nálunk. A kertész már csak ilyen, mindent akar. Napon árnyékos növényt, mint egyenes hajúak a göndört, mint feketék a szőkét. Ez van, szeretem a régóta nevelgetett kis Hostáimat.