Rengeteget fotóztam. Gondolkodtam, vajon több poszt szülessen-e, szétszedjem-e darabokra az emlékeimet, legyek-e alapos témakörbejáró. Aztán úgy döntöttem, ömlesztek.

Miniszabi volt, rövid, de nagyon tartalmas. Nem jutottam be a Vatkáni Kertekbe, nem jártam a botanikus kertben, ahol jó lett volna járni, épp csak átsétáltam a Villa Borghese-n. Három nap alatt porszívóztam a szememmel a szépségeket, és kevés volt az idő ahhoz, hogy elhagyjam Rómát és megnézzem Hadrianus kertjét, vagy a Villa d'este Tivolit. Viszont láttam falra futó repkényt, virágzó teraszokat, yucca-csodákat, pálmafákat és leánder-fákat, ahogy körülölelik a közlekedési lámpát, ami egyébként nagyon vicces: a gyalogosoknak is van sárga, sőt gyakorlatilag csak az van. Felvillan a zöld, már sárga is. Lehet látni ki az olasz, ő nyugodtan sétál tovább, a turista meg rohan, mert olvasta, hogy ott elüthetik.

Ahogy sétáltam, egszer csak bódító illatfelhőhöz értem. Igen. Ha az orrommal visszagondolok Rómára, nem a metró szagára emlékszem (mint New Yorkban - böööö), vagy a duty free-zacskó mérgező szagmolekuláira, még csak nem is a vatikáni embertömeg kipárolgására. Arra a leánderre ott a Via Garibaldin.

Azért néha megpihentem a sok szemtornáztatás között... :)

És sajnos még Rómában sem érzi jól magát mindenki... :(