A kiindulási állapot, a -4-es szint. A -3-ra jutáshoz vezető úton metszőollóra, egy üres sarokra, kesztyűre, gereblyére volt szükség.

A "határon" fagyalsövény van két sorban, de láthatóan ültetés óta senki nem nyúlt hozzájuk, ezt jelzik az alul kopasz ágak, és a megnyúlt hajtások. Ellenben a kis kúszó, talajtakaró cserjézet szerette betölteni azt az űrt, amit a kopasz fagyaltövek maguk mellett hagytak. Szívem szerint mindent csutkára visszavágtam volna, de erre végül is nem volt szükség, hiszen az első sor megregulázásával, alul is zöldellő sövényt kapunk majd, és hátul elég volt csak fazonírozni, a nagyon megnyúlt, ritka rügyes ágakat visszametszeni.

Utána következett a dzsumbuj kiirtása, ami közben komolyan aggódni kezdtem, hogy valami törpekirályfira bukkanok, nagyon csipkerózsikásan nőtte be a növényzet nemcsak a fagyaltöveket, de a kerítést is. Királyfi helyett csigákat találtam, akiket átköltöztettem egy méterrel arrébb, nehogy összegereblyézzük őket. Így nézett ki a sövényalj az irtás kellős közepén.

Apu a felszabadult helyeken összegereblyézte az elmúlt négy év lepottyant leveleit, és a fagyalról lerázott száraz leveleket, hogy szemmagasságban is úgy nézzen ki, tavasz van.

Elkészültünk az első nagy projekttel, megszelidítettük a határokat, íme a -3-as szint. Már most is baba, de ezután jön a leglátványosabb rész! Keletkezett némi zöld hulladék...