Lassan leállok az útibeszámolókkal, de ha egyszer mozgalmas hétvégénk volt, na!

Szeretem azokat a kerteket, amiken látszik a munka. Nem design-szempontból, hanem tényleg :). Imádok veteményeskertekben bambulni, valami furcsa Vénusz lakhat bennem, hogy nem valamelyik Pláza kirakatain bambulok, de tényleg, jó nézni az aktuális állapotot és hozzáképzelni, vagy éppen újragondolni mindent. Amikor a vetést el kell halasztani eső miatt, mikor izgulunk, nem volt-e túl hideg még a kiültetéshez, mikor krumplibogarat kell szedni, hátha meg lehet úszni a permetezést, mikor lassan beérni látszanak a zöldségek és piroslik a paradicsom, mikor felesleg lesz, és gyorsan savanyúságot, lekvárt kell eltenni.

Ez mind eszemben volt szorgalmas vendéglátónk kertjében is, ami nem esett át semmiféle kertépítésen, csak a Papa ül ki minden hajnalban bíbelődni a veteményesbe. Amikor  nincs ott, át lehet vágni a kerten férjeknek pecabottal. :)

A környék amúgy olyan tájképeket rittyent a szemünk elé, hogy bármelyik impresszionista festő elbújhat a sarokba!!! És hogy hol jártam? Dusnokon.