Amikor odaértem, azt kívántam, bárcsak ne mentem volna oda, amikor hazaértem azt, legyen jövőre is.

Dunakesziről Szigetszentmiklós egy óra távolságra van. Oda-vissza az ugye kettő, és mivel ez a hétvége zsúfolt volt (vasárnap a Goubán árultam - dolgoSKezek márkanév alatt varrok ugyanis, ezittareklámhelye), no meg még családom is van, nem rajongtam a helyszínért. Plusz mámor, hogy Csepelen útfelbontások vannak szana-szerte-széjjel, így kivételesen egy olyan helyszínen tévedtem el majdnem teljesen többször is, ahol még nem jártam. Specialitásom ugyanis a már ezerszer bejárt útvonalakon eltévedés.

A navigációs rendszerem mindenre jó - még lábat mosni is előbb - mint eltalálni valahova. Ismét parádés műsort nyomott le, azonkívül, hogy kb. ötpercenként közni, még álló helyzetben is, hogy azonnal forduljak meg, az alap. Most special műsor volt: kanyarodjon jobbra, 1 mp múlva: forduljon meg, 2 mp múlva: tartózkodjon baloldalon, 1 mp: forduljon meg, 3 mp: kanyarodjon jobbra, aztán... forduljon meg  stb. stb. Nem értem, néha legalább mondhatna olyanokat, hogy vetkőzzön pucérra, vagy igyon egy fél rumot, vagy hegyezzen grafitot, akkor legalább egyáltalán nem venném komolyan...

De most utitársam is volt aki mindezen jól szórakozhatott, Dekormenta Ági, aki majd biztos rendesen is leírja, mi vót' mi nem vót', nem úgy mint én. Bizonyíték, hogy már tényleg ismerem: nem szólt, mikor a hátsó szemével látta, hogy fényképezem, ahogy fényképez.

Igen, ő nemcsak híres, tényleg él is. Egyébként sztem régi álmát váltottam valóra, merthogy HÉVezhetett picit, lévén hogy nem azon a végállomáson vártam a KreatívKertész különjárattal, ahol ő engem.

Azon kívül, hogy csúcsszimpi, sajnos teljesen normális, így nem sokáig élveztük egymás társaságát. Én ugyanis az a fajta ember vagyok, aki szerint a képtárakban a pad a kép előtt tuti csak azért van, hogy belerúgjak ahogy áthaladok, és nem értem, miért nem árulnak rohanójegyet, hiszen túlzás kifizetnem a teljes árú belépőt, mivel a jegyváltáshoz képest tíz perccel már a közeli buszmegállóban várok türelmetlenül, hogy hol a köcsög 105-ös... Kisfiam szintén zenész, így keresek múzeumi kísérőket hagyományosan múzeumnéző kislányom mellé... :)

Nem vagyok tapló, csak gyorsan dolgozok fel. Hamar töltődöm, és a tömeg, a nyüzsi, a zsivaj egy idő után nagyon leszív. Így tehát bizton állíthatom, hogy jóllaktam a HH-szal, pedig alig egy órát töltöttem ott.

Bizonyíték 1.

Volt időm észrevenni, hogy a ráérős tényleg bunkók beülnek zabálni a mintakertekbe, amit én mint látogató épp csodálnék. A deszkát és a szalonnavágó kést már biztos elpakolták. Fúúúúúúúj.

Bizonyíték 2.

Azon is volt időm eltöprengeni, vajon mi a f*** köze van a rózsaszín plüss mobiltokoknak a kerthez????????????

Bizonyíték 3.

Szöget tudott ütni a fejemben, hogy a férjem egy senki, amikor hazaállít az egy méteres rózsaszálakkal...

Bizonyíték 4.

Rájöttem, hogy ha grillezés után borul a cucc a teraszon, gázember aki összesöpri a faszenet, aki elölhagyja, az meg trendi.

Bizonyíték 5.

Régóta mondom, magyarázom a gyerekeknek, hogy vannak emberek, akik idegekkel, mit idegekkel, idegrendszerrel születnek, mint pl. az is, aki ezt itt levélkékből összehozta.

Mivel mostmár biztos mindenki elhiszi, hogy tényleg ott voltam, csak annyit kívánok, hogy akit érdekel egy ilyen kiállítás, az menjen el érte még a nyúlon és Csepelen is túlra (soksikertkívánok), mert biztos maradandó élményt jelent. És ne engem olvasson, hanem mindeki mást! :D