Erre azért van szükség, mert ilyentájt a kert még csak ígér, többnyire nem mutat káprázatos képet, legyen bármilyen jól megtervezve. Az is lehet, hogy ebben a szezonban sok munka vár ránk, és ha körülnézünk, csak elkeseredünk. Kellenek tehát a mi kertünk illatos/szép/különleges apróságai, amikből töltekezhetünk.

Én hármat is találtam, de a legesleg a szokásos kedvencem így kora-tavasszal, a varázsmogyoró.

Na nem kell a világ végére menni! És az is lehet, hogy számtalan kiránduláson vagytok már túl a szokatlanul enyhe tél miatt.

Persze, persze, viszket az ember keze a saját kis földje miatt, de szerintem jó elmenni és máshol szagolni bele az illatos tavaszi levegőbe, aztán hazatérni, és hazavinni a hatványozódott energiát és tenni akarást. Látni nagyban azt a csodát, amit a saját kis földszeletünkön talán nem élünk meg teljes mértékben, hiszen kevesek kertjében van sokméter magas fa, mindjárt vagy 20 darab... Ehhez egyébként sokszor elég kimenni a faluból, elmenni egy folyó, vagy patak partjára, kirándulni a hegyekben - ha épp az van közel. Csak mozduljunk ki! És koncentráljunk az aktuális csodákra! Ha lehet, keressünk olyan helyet, ahol mezőnagyságban nyílik a tavasz hínöke.

Mi speciális helyzetben vagyunk a minike miatt, így pl. nem indultunk el Alcsútra hóvirágot nézni, hanem a budapesti állatkertben sétáltunk ma délután. Hóvirág ott is akad...

Más hagymások is bujkálnak, imádnivalóan ébred a természet a város közepén...

Már nem csak zárt rügyeket látni, minden jel szerint tavasz van...

Szóóóóval hova mentek jövő hétvégén? :)

Nem asszociációs játékra hívok fel épp mindenkit, inkább csak borzongatnám a hátakat. Egy 'boszorkányoldal' szerint létezik olyan koktél papírpohárban (= biourna), amelybe ha halálunk után a hamvaink kerülnek, azokat beépíti egy majdan növekvő fába - még azt is kiválaszthatom, milyenbe. Alapvetően cellulóz és némi tőzeg a koktél alapja, és a cikkben örvendeznek vidáman, hogy ez így milyen jó az ökoszisztémának, ha belőlem pl. fa lesz.

Brrrrrr.

a, az éjszakázástól elment az eszem, simán hallucinálok
b, ez tényleg így van
c, nem is tudok angolul, mert a poszt valójában a zsebrádiók generál karbantartásáról szól

Várom a szavazatokat, olvassátok! :)

Hogyan lehetnék fa a halálom után?

Annak idején nagy küzdelem árán :) szereztem egy falatka yucca-pálmát Aputól. Szépen nézett ki, szeretgettem.

Öntöztem ahogy kell - elvégre láttam már növényt is, vizet is, kannát is. Az állapota csak romlott és romlott. Alul felkopaszodott, a levelei fakók lettek, a szár tartása meggyengült. Nem tudom fotóztam-e, mert úgy tűnt, nem is marad meg, tavaly nyáron már kicsit sem volt vonzó - ahogy az a kép hátterében látható.

Aztán ahogy behoztuk, hogy kapjon még egy esélyt, ecccercsak elkezdett magához térni. Nem véletlenül. Beszereztünk egy vízszűrő kancsót (nem a yuccának), és a vízforralót is abból töltögetem. Megakávés vagyok naponta többször csészézgetek, igaz most többnyire koffeinmenteset. A vízforraló használati utasítása szerint az egyszer már felforralt vizet újraforralni nem kívánatos, így naponta maradt többször pár deci hideg víz a forralóban.

Ezzel kezdtem locsolni a virágokat (nem esett jól a lefolyóba önteni), és láss csodát! Mind pepecül néz ki most, de a leglátványosabb fejlődést a yuccán látni. Hajrá szűrt víz, én már csak azzal öntözök!

Sőőőőt, kiterjeszteném ezt a tapasztalatot aképpen, hogy ha úgy érzed magad mint egy talicska fonnyadt paradicsom, vagy alulról felkopaszodtál :D, ne igyál sima csapvizet!!!! :D :D :D

Annyiszor írtam már, hogy nem hiszek a házon belüli fűszernövény-tartásban. Persze tudom, sokan lekiabálnák a hajam, hogy de márpedig nekik haj de jól működik. Én gratulálnék hozzá, és szerényen mosolyogva megállapítanám, nekik igazuk van, ehhez speciel biztos nincs érzékem.

Épp azon a napon terveztem ezt megírni, mikor kikukáztam a 777.-ik cserepes petrezselymet, ami a boltból - a férjem saját bevallása szerint is érthetetlen módon - érkezett haza. De nem írtam meg, mert központilag dögrováson vagyunk, csak most teszem, de neménneménnemén fogom megmondani a frankót, hisz épp akkor bukkantam egy jó kis írásra, egy abszolút közérthető cikkre a témában. Én csak arra fogtam volna, hogy ezek a fűszernövények, ahogy a szobanövények is - a boltokba überhajtatás után kerülnek, és amint megszűnik a drog-ellátás, nincs már tápanyag-injekció (nem vicc, nem öntözés van, injekció - legalábbis van ahol biztosan!), a biztos pusztulás vár rájuk.

A cikk pedig, amit ajánlok, a Dívány oldalán olvasható, ITT.