Január - műnövények kerthiány ellen

Február - a kedvenc varázsmogyoróm kivirágzott

Március - a felszedett moha kreatív hasznosítása

Április - a másik nagy kedvencem, a magnólia pompázott

Május - kivirágzottak a házszámunk köré ültetett különleges tulipánok

Június - pompázott az előkert

Július - levendulaszüret

Augusztus - az eddigi legnagyobb darázsfészekre bukkantunk a gázóra dobozában

Szeptember - előkerült a szokásos kis madárijesztőm a bejárat őszi dekorálásához

Október - kísérletbe kezdtem, beültettem borostyánnal a fenti teraszt, várom, meddig bírja dézsában

November - ♥ Leó

December - ez bizony a karácsonyi halászlé

Boldog új évet és jó szórakozást a kertben 2014-ben is!

Már előbb el kellett volna köszönnöm. Tudtam, hogy a masszív őszbe forduló időben már csak befelé és nem kifelé fogok figyelni. Az elmúlt hetek blogcsendje után most ennek folytatása következik. Néha biztos megszakítom majd valamivel, de rendszeres bejegyzésekkel kora tavasszal tervezek jelentkezni.

Az ok: november 18-a óta itt van már velünk Leó, a harmadik gyermekem is.

Szóval előbb-utóbb találkozunk, kreatív ötletekkel, vagy csak a kertről való elmélkedéssel. Mindenkinek békés, boldog évvégét!

kavicsos fotó: printerest

Az a korral jár, hogy az ember egyszer csak elkezdi szeretni az őszt. Jó esetben minden árnyalatra, megváltozott fényre, ködre rácsodálkozik - hogy miket tud a természet, de észrevétlenül biztosan nem megy el mellette. Az utóbbi években szép őszi időszakokra emlékszem, enyhe idővel, sok-sok kirándulással, és az évszak fokozódó szeretetével.

Pár héten belül születik egy babám, ő akkor ébred, mikor a természet aludni megy. Kirándulgatni így most egyáltalán nem tudok, a neten böngészve töltődöm fel hanulattal.

Képek: printerest.com

Elegem lett abból, hogy minden évben elképzelem, ahogy a balkon alá csüng a muskátli, aztán arra eszmélek, hogy elöntöztem tízezer Ft-nyi tápoldatot, és jó ha 30 cm-es futó részeket ereszt ki a palánta. A felirat minden évben futómuskátli/petúnia vásárlására biztatott, aztán néztem a félfutó, álló töveket teljes szezonban. Mivel babakelengyére költünk mostanság, az sem volt baj, hogy a megoldás ingyenesen kínálta magát.

A bejárattal szembeni kerítésrészt szépen benőtte a három éve ültetett pár db félméteres borostyán-tő, gyakran kell nyírni. Így néz ki a fal metszés előtt:

Háttérben a férjem épp a fűnyírást készíti elő, ollóval körbevágja a géppel nem jól megközelíthatő részeket - gondosan fűnyírás előtt, fogy a levágott szálakat felporszívózza majd a nyíró.

A borostyán kiálló vesszőit levágtam. A szakirodalom megoszlik a szaporítás kérdésében, elegendő-e a dugványozás, vagy gyökereztetésre van-e szükség. Nem vagyok az a türelmes típus (Kos Nap, Vízöntő Asc), csak addig álltak vízben a tövek, amíg felértek a balkonra.

A friss földdel felturbózott cserepekbe oldalanként két-két ágat szúrtam ellentétesen áthajlítva, mert arra gondoltam, hogy a természetes kiválasztódás és Szél úrfi megteszi majd a dolgát, és pont kettő marad majd meg.

Ültetés utáni állapotok:

Az eset kb. egy hónapja történt. Jelentem, minden dézsában jelenleg három-négy túlélő ágaskodik. Tavasszal meglátjuk, mit mutat a frankó mérleg!

Fújt egy kisebb szél :)

A császárfát nagyon megszerettem, pedig eleinte nem voltam oda érte. De meggyőztek, hogy kerítés mellé jó lesz, és a mi picurka kertünket sem nyomja majd agyon. Jó lesz, mert ha lesz majd szomszéd, nemigen mérgelődhet a lehullott levelek miatt, ugyanis kézzel fel lehet majd szedni az elefántfüleket, miattunk nem kell majd lombseprűt vennie.

De a szomszéd nem fog levelet szedni, a fa ugyanis kora tavasszal elkerül innen. Ugyanis ez történt:

A fa picit megdőlt, a gyökerei elkezdtek látszani, nyomják fel a füvet, szívják el a nedvességet. Nem várnánk meg, míg eléri a teraszt, áthelyezzük majd. Segítséggel persze. Kár, szerettem a látványát a teraszajtón kinézve.