Te mennyire engedsz szabad belátást a kertedbe? És az életedbe?

Természetes igény, hogy a kertünk a miénk legyen. Hogy kimehessek 3 szem eperért a reggeli mellé akár hálóingben is. Ha belátnak, meglátnak, rámlátnak, azon kívül hogy nekem ciki, emberiség elleni bűntett elkövetésével is vádolhatnak - már attól függően mennyi villan ki a ruci alól.

De a túlzott bezártság is nyomasztó lehet. Számomra az. Amikor kerttervezésnél az a fő szempont, hogy ne lássanak be, és ezért akár komplett tujasort ültetünk a telek közepére, mert akkor a ház ablakai meg vannak menekítve a kíváncsi szemektől - hááát az nekem fura. Kis kertünk van, kis kerítéssel. A drótós részre loncot futtattam, jövőre összefüggő zöld faliszőnyeg borítja már majd a kerítést (3 év kell neki!). A kőkerítés távolságtartásra bírja majd a túl kíváncsit, de az azt megosztó kapu ad egy sanszot az ügyesnek. Ott ugyanis be lehet látni, merthogy kovácsoltvas szerkezetről van szó. Nekem ez így jó. Van ilyen is, olyan is.

Te sosem akartál bekukkantani más kertjébe? Olyankor jól jött egy-egy ilyen kertkapu...

Forrás

A krizantémokhoz, dáliákhoz, őszirózsákhoz picit meg kell öregedni. Még nem kell teljesen elbanyásodni, de ez a 37 év kellett, hogy megszeressem őket. Gyerekkoromban irtózatosnak találtam ezeket a növényeket, és pont a temetőbe valónak tituláltam őket, ami gyerekként nyomasztó, inkábbelkerülöm-helynek tűnt. Őszintén szólva ma sem szívesen megyek...

Annyiszor gondolok a régi kedves családtagokra, spontán mekönnyezem őket, fotókat keresgélek, és gyertyát gyújtok amikor kell, de valahogy a temetőjárás még nem megy. Hozzátartozik, hogy apukám rendben tartja a sírokat, és rendszeresen látogatja a temetőket, így nem is furdal annyira a lelkiismeret.

Már van saját krizantémom, és szeretem. Én picurkát vettem, mert kintre tettem a ház elé egy kis sarkocskába, de az óriási gömbök lenyűgözőek! És szerintem az abszolút megfizethető kategóriába tartoznak. És díszítenek sokáig, sokáig, meg még tovább.

Képek itt, itt és itt.

Akkor ma jöjjön 5 dolog, amit nagyon szívesen látnék a kertemben, és persze a kis csipegetőket is! Mind jöhetne akár egyszerre is, fa végülis van...

Forrás

Voltak már életemben rémálmaim, pl. hogy reggel felkelek és egy másik családba csöppenek, és senki nem érti, én a sajátomat akarom. Vagy hogy kinyitok egy ajtót és nem a megszokott helységbe lépek, hanem valamilyen más világba csöppenek a küszöb átlépésével. Ez utóbbit az Erica világa című sorozatban erősen pártolom, a saját életemben kevésbé. A rémálmok idején pedig vagy terhes voltam, vagy a nappalok is épp rémesek voltak, így szerencsére mostanában nem közeledek halk feszkózenei aláfestéssel egyetlen álombeli kilincsfelé sem.

De mi lenne ha... íme 5 dolog, aminek nagyon nem örülnék ha kinyitnám a bejárati ajtót, és ezt látnám a kertben.

1. Sikló. Tudom, élőlény, meg minden, de éljen máshol! Forrás

2. Kerti törpék. Azon kívül, hogy bár gyerekkoromban naná tetszettek, szerintem nagyon csúnyák,és még ijesztőek is. Forrás

3. Hitler nyugágyban. Ez több kérdést is felvetne... pl. nem elég ő, minek hozta magával a nagy, fekete, feltehetőleg éjszaka is ugató kutyáját is?! Forrás

4. Valami gonosz varázslat folytán mostantól itt suhanna az M7-es... Forrás

5. Remélem senki nem lep meg idén az amazon.com legújabb halloween-dekor termékével!!! Földből kimászó zombi... brrr! Forrás

Te mitől irtóznál a kertedben?

Ez egy olyan halálok, amitől én egyérteműen abszolút képes vagyok feldobni a prakkert (jelenleg napi öt), de hogy egy növény?!

Neten böngészve találtam egy cikket, melynek szerzője úgy értesült, hogy amennyiben a virágföldbe őrölt kávét keverünk, erőteljes növekedésre sarkalljuk növényünket. Nos lehet, hogy ez valakinél, valahol, valamikor, valamilyen növénynél működik, és szuperostobának érzem magam, hogy erről még sosem hallottam, de a cikk szerzője sem számolt be pozitív tapasztalatról, simán kinyírta a zöldlevelű vétlen áldozatot.