Rengeteget fotóztam. Gondolkodtam, vajon több poszt szülessen-e, szétszedjem-e darabokra az emlékeimet, legyek-e alapos témakörbejáró. Aztán úgy döntöttem, ömlesztek.

Miniszabi volt, rövid, de nagyon tartalmas. Nem jutottam be a Vatkáni Kertekbe, nem jártam a botanikus kertben, ahol jó lett volna járni, épp csak átsétáltam a Villa Borghese-n. Három nap alatt porszívóztam a szememmel a szépségeket, és kevés volt az idő ahhoz, hogy elhagyjam Rómát és megnézzem Hadrianus kertjét, vagy a Villa d'este Tivolit. Viszont láttam falra futó repkényt, virágzó teraszokat, yucca-csodákat, pálmafákat és leánder-fákat, ahogy körülölelik a közlekedési lámpát, ami egyébként nagyon vicces: a gyalogosoknak is van sárga, sőt gyakorlatilag csak az van. Felvillan a zöld, már sárga is. Lehet látni ki az olasz, ő nyugodtan sétál tovább, a turista meg rohan, mert olvasta, hogy ott elüthetik.

Ahogy sétáltam, egszer csak bódító illatfelhőhöz értem. Igen. Ha az orrommal visszagondolok Rómára, nem a metró szagára emlékszem (mint New Yorkban - böööö), vagy a duty free-zacskó mérgező szagmolekuláira, még csak nem is a vatikáni embertömeg kipárolgására. Arra a leánderre ott a Via Garibaldin.

Azért néha megpihentem a sok szemtornáztatás között... :)

És sajnos még Rómában sem érzi jól magát mindenki... :( 

ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ, hát olyan a színválaszték, mint a Benettonnál! Kék, narancssárga, sárga, kiwizöld is kapható!!! És persze korán, későn, épp időben, csak rosszkor virágzó, meg apró, még apróbb, legapróbb virágú, meg még cserjényire növő is. Igen konzervatívan a hagyományos változatokat pártolom, bár kétségtelenül jól mutat ez a színkavalkád mostanában a kertészetekben. Csoportosan ültetve ajánlatos fokozni a hatást, bár én speciel magányra ítéltem az enyémeket mindig.

 

Ha adott egy balkon, száz és ezerféle arcot kaphat. Lehet modern design-os, country vagy éppen mediterrán. De hogy a sok "hasonló" közül a miénk mitől a miénk, az pont az apró kiegészítőkön múlik, a virágok színharmóniáján, vagy éppen kontrasztján. Így lehet, hogy a téglaburkolatú fehér korlát előtti négy balkon nem sokban különbözik egymástól, de valahogy mégis egész más.

Képek

A schönbrunni kastélykert bizonyára megérne egy külön posztmisét, de mivel csak miniszabin voltam, és ezt súlyosbítandó: két gyerekkel, ennek alapos átsétálása legközelebbre maradt. A pálmaház viszont nekem többet mutatott, mintsemhogy egyszerűen csak a magas páratartalmú növények gettója lett volna.

Van aki még nem hallott ilyesmiről? Én bizony találkoztam már fejvakaró növénygazdákkal, akik nem értették, az eddig csúcsformáját mutató kedvenc miért is akart átköltözni a másvilágra, hiszen az előző helyén a Pirike, a Terike és a Marika is dicsérte az utóbb áldozattá vált kertlakót.

Az előző helyén??? És az ugyanennyire napos? A talajösszetétel legalábbis hasonlít? Ugyanannyi víz éri? Kapott elegendő extra tápanyagot átültetés után?

Ha a fenti kérdések mindegyikére megnyugtató válaszaink vannak, mégis ott kornyadozik előttünk egy megmurdelt valaha-növény, bele kell törődnünk, hogy halálát az átültetési sokk okozta. Lehet, hogy durván bántunk a gyökereivel, amikor kiástuk. Lehet, hogy durván bántunk a gyökereivel, amikor beültettük. Lehet, hogy eleve beteg volt, és a régi helyén is elpusztult volna. Lehet, hogy új helyén hárommal többször pisilt rá a szomszéd macskája. Lehet, hogy ez egy tuja, de belül mimóza, és nem bírta az izgalmakat - mint az enyém.

Korábban beszámoltam a portám rendbetételéről, amikor a ház előtti egyik ágyás összes növénye kibeásva lett, és nagy százalékban megmenekültek. Ez a tuja ezek szerint nem dúdolta aznap: "what a happy day, happy day.." - nektek azért legyen az!